Sokan megénekelték már, mégsem egyértelmű sokak számára, hogy mi értelme volt hitelekbe taszítani a magyar embereket, így most összegyűjtöttünk némi infót. Ez amolyan tudd-hogy-értsd szitu.
A múltat mindenki ismeri, talán jobban is, mint szeretné. Mindenre volt hitel a lakástól a búgócsigáig. Csábító volt, hogy az ember azt is megveheti, amire tudta, hogy amúgy sosem lesz pénze. A fizetés régen se volt sokkal több mint most, tulajdonképpen akkor se tudtuk volna megvenni a Passatot, de a hitel ugye mindenkinek mentőöv volt. Régen ha az ember akart venni valamit, akkor keserves munkával összekuporgatta a pénzét, aztán elment a boltba és megvette. Az más kérdés, hogy a hosszú gyűjtögetés alatt még egymilliószor átgondolta, hogy tényleg szüksége van-e az áhítat tárgyára. Ezzel szemben a hitelt felvevő ember az "instant get" érzésre hagyatkozva bármit megvett. Hol itt a probléma? Egyrészt ott, hogy az emberek többsége birka a pénzügyekhez. Reklámok szavára mindent megvesz, amitől a haveri körben némi tiszteletet vívhat ki magának. Nem hogy félre nem tett egy petákot se, de még azt is elköltötte, amit még meg sem keresett. Az egyszerűbbek csak mobiltelefont vettek 1 évre, a durvábbak meg lakást 40 évre.
Amivel senki sem számolt az az érem másik oldala, hogy biza fizetni kell kőkeményen. De ami még ennél is fontosabb, hogy a bankot nem érdekli, hogy miből. Ha elvesztetted a munkádat és csak feleannyi pénzért kaptál másikat, a csekk akkor is jött minden hónapban. Mit mond erre az egyszerű ember? Hogy nem fizeti vissza. Jogos? Hát nem. Egyrészt ha az ember kölcsönkér, akkor azt vissza kell fizetni az utolsó forintig, másrészt pedig a bank nem hagyná, hogy az ember ne fizessen. Miért? Mert az neki is csőd, benne áll a pénz. Ha nem is az összes pénzt, de ha minél többet ki tud verni az adósból, neki annál jobban megéri. Nem volt ez másképp a válság előtt se, csak most munka sincs, hogy legyen miből törleszteni. Nagyjából itt tartunk most. De mi a jövő?
A jövő kéremszépen a mobilitás. Évek óta lehet róla olvasni, hogy a multinacionális cégek azért sírnak, hogy kevés a munkaerő, és ami van, az is drága. A gyáraik könnyűszerkezetes építmények, ha tehát úgy dönt a cég, hogy nem éri meg tovább itt működni, akkor elmegy máshová. Viszont szüksége lesz kiképzett emberekre. Mi lenne tehát a jó? Ha az embereit is vinni tudná, feleannyi pénzért. A cégeknek tehát az az érdekük, hogy a munkavállaló menjen hozzájuk. Ha Győrben van munka, akkor oda, ha Kecskeméten, akkor oda. Hiába makacs a magyar, hogy ott akar dolgozni ahol lakik, mert ezentúl majd nem tud lakást venni. Azért volt célszerű eladósítani az embereket, hogy elveszítsék a lakásaikat, ezáltal nőljön a mobilitás. Mi vár ránk?
Nagyjából el lehet felejteni a saját lakást, az ismerős utcákat, a rokoni kapcsolatokat, a régre nyúló barátságokat, mert biza lakókocsis nép lesz a magyar. Nem lesznek hosszútávú munkák, csak pár hónaposak, ami már most sem ritka. Dolgozunk majd 3-4 hónapot Debrecenben, aztán fél évet fehérváron. És a fizetés? Természetesen éppen annyi, hogy ennivalóra meg a legalapvetőbb szükségletekre fussa, tehát max a minimálbér. Véget ért a társadalmi jólét, rabszolgák leszünk.
Ki jár a legrosszabbul? Természetesen a rászorulók, a betegek, az idősek, a rokkantak. Egyre inkább látszik, hogy a szociális ellátások fabatkát sem érnek. Bár meg nem szűnnek, de mindig csökkentik. Nézzük csak meg mennyi volt a cslaádi pótlék a rendszerváltás körül és mennyi most. Meglepő az eredmény.
Bizony barátaim, az életbenmaradásért fogunk küzdeni. Aki persze kicsit tanultabb, az majd lelép külföldre. Bár ott is hasonló lesz az életforma, de egy kicsivel jobb fizetésért. Minél többen mennek ki, annál gyengébb lesz ez a külföldi fizetés. Bízzunk benne, hogy túléljük majd valahogy.
Vitatkoznál? Kiegészítenéd? Lenne egy jó ötleted a kisemberek megsegítésére? Írd meg nekünk a 7szilva(kukac)gmail.com címre!
Utolsó kommentek