7szilva

Minden reggel elolvasom a híreket az interneten. Ez ugyanolyan, mint az amcsi filmekben mikor mindenki reggelizik, apa meg újságot olvas. Általában nem olvasok politikai híreket, sőt, egyenesen kerülöm őket, ma mégis elolvastam. Hiba volt.

Ma konkrétan ez a diplomás adó ütötte ki a biztosítékot nálam, mert kivételesen engem is érint. Először is, honnan a búbánatos fityfenéből húzzon elő egy diplomás még pénzt? Magyarországon az átlagos kezdőfizetés 80.000-100.000 Ft között van netto. Ebből egyedül megélni sem lehet. Arra elég, hogy a szülők házában a kis pénzből vegetáljon az ember. Fussa borotvahabra, szalámira (az olcsóbbikból), meg néha a szezon elején új cipőre, de arra, hogy még fizessek belőle vissza az államnak egy alapba, amiből elvileg majd az én gyerekemet fogják képezni, na arra nem. Hovatovább, egy diplomásnak általában komoly diákhitele is van. Az csak egy dolog, hogy ötezret kell fizetni egy hónapban, de a kamat meg a háromszorosa annak, amit visszafizetek. Ezt sem tudom fizetni százezerből, és még csak nem is svájci frank, hanem forint. Illetve a bruttó fizetésünknek így is durván a fele az állam zsebében landol. Fizetek - teszem azt - elég sok TB járulékot, amiért kritikán aluli a szolgáltatás. Vegyenek el abból az alapba, kibírom ha még egy órát kell várni a sorban.

De tovább mehetnék, hogy mi van azokkal, akik nem dolgoznak a diplomával megszerzett szakmájukban, mert vagy olyan keveset fizet, hogy az koporsószögre sem elég, vagy mert nem adnak vele munkát? Az is fizessen diplomásadót aki nem találta meg a számítását az életben a nagyrabecsült papírral? 

Sőt, akkor kimondhatjuk, hogy aki tanult, művelt ember, és elért valami fokozatot az fizessen? Még a végén arra gondolnék, hogy ez az ország elbutításának újabb eszköze. Egy kőműves eleve jobban keres, mint egy diplomás. A fiatal meg inkább kerüli az egyetemet, pláne ha még fizetni kell utána. Minek fizessen még azért is? Mellesleg mindenkinek, akinek iskolás gyereke van, igen kemény pénzeket fizet már így is, hogy iskolába tudja járatni a gyerekét. Akkor fizessen még, hogy más gyerekét is ő iskolázza?

A frankhitelesek 180 forintos rögzített árfolyamán (egyösszegű visszafizetés esetén) már nem is tudom, hogy nevessek vagy sírjak. Még ha lenne is valakinek annyi kápéja a kispárnában, hogy visszafizesse a pármilliós lakáshitelét, akkor is azon problémáznak a nagyérdemű (hahaha!) döntéshozók, hogy ki nyelje be az árfolyamkülönbséget. Na ki? Hát a bank, még jó. Nem a bankok ügyeskedésének hála vagyunk eladósodva? Érdekel engem, ha kivonul 20 bank az országból? Hát nagyon nem. Az emberek többsége így is ügyeskedésből él, vagy a munka melletti maszekból, mert máshogy nem lehet életben maradni. A magyar mindig megtalálja azt a bizniszt, amiből megél, nagyon nem tud érdekelni egy-egy bank nyüszítése. Amíg a vezetőik azon problémáztak, hogy melyik szigeten töltsék az év nagyobb részét nyaralás címén, addig én a belemet kidolgozom, hogy fussa kenyérre, és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

Politika? Többre mennénk ha egyáltalán nem is lenne.

Kisember vagy? Kizsákmányolnak? Nem kapsz munkát? Írd meg a történetedet te is a 7szilva(kukac)gmail.com címre!

Régen jelentkeztem már új cikkel, ezért most igyekszem valami komolyat összehozni. Az elmaradás oka, hogy találtam munkát, aminek a részleteiről sokat nem mondanék, az ezzel kapcsolatos érzésekről viszont annál többet.

Először is, a túlélés alapfeltétele, hogy meg kell fogni a kapanyelet. Hiába tanulunk, hiába töltünk be jobbnál jobb pozíciókat, hiába építünk fel életünkben egy általunk elvárt színvonalat, mert ha jön a munkanélküliség, akkor előbb vagy utóbb eljutunk arra szintre, hogy mindegy, csak fizessenek. Én is közel álltam már ehhez, amikor megkérdeztem egy barátomat, hogy nem-e tud valamit. Ekkor ajánlott be lakatosnak. Életemben nem végeztem lakatosmunkát, csak a gépészeti és autószerelői ismeretimre tudtam hagyatkozni, hogy el tudjam látni a feladatomat. A kezdeti nehézségek ellenére kezdek egyre inkább belerázódni, a fizetés alapvetően jó, a főnöknél normálisabbat nem is kívánhatnék, mégis vannak dolgok, amik miatt idegölő az egész.

Alapdiplomával rendelkezem, épp a mesterképzést csinálom levelezőn, voltam sikeres vállakozó, ehhez képest most lakatos vagyok. Ezt nagyon nehéz megemészteni. Pár hónapja még milliókat bíztak rám, művelt ember voltam, sikeres munkáltató, most pedig hajnalban kelek, melós ruha a többségi viselet, és utasításoknak megfelelően vágom a vasat, majd nyakig mocskosan térek haza. Ez még csak a kisebbik gond lenne, hiszen rá lehet fogni az egészre, hogy válság van, most nehéz jobbat kapni, meg csak pár hónapig tart az egész és utána úgyis jön majd valami job, felemelőbb.

Aztán ott van a nyitás a kollégák felé. Akárhogy próbálkozok, nagyon nehéz. Miről beszélgessek velük? Eleve az alapszókincsünk sem ugyanaz. Az "ééé" a "he" a "dik" és az egyéb kötőszavak a cifrábbnál cifrább káromkodásokkal együtt nálam alpári dolog, náluk természetes és megszokott. Nehéz velük szóba elegyednem. Továbbá nekik a meló utáni tevékenység, hogy betépnek, megisznak 6-8 sört, és alvás. Az élethez való hozzáállás pedig, hogy sörre, fűre, cigire jusson, a többi nem számít. Én meg nem ittam egy rendes sört már két éve, mióta lediplomáztam, lassan 5 éve, hogy nem dohányzom, drogot meg életemben ki se próbáltam. Hogyan beszéljek ezekkel az emberekkel az egyetemi dolgokról, a sikereimről, és hogy miért nézek fel a művelt emberekre? Hogyan mondjam el nekik, hogy mit jelent egyetemi polgárnak lenni, vagy hogyan beszélgessek az előző napi berúgásukról? 

Az idegörlő gondolatok ellenszere, ha megpróbál az ember nem gondolkodni. Csak elmegy a munkába minden reggel, zombiként végrehajtja a feladatot, aztán a munka végén hazaballag, majd ahelyett, hogy a saját sorsát siratná inkább álomra hajtja a fejét. Hogy meddig lehet csinálni, azt nem tudom. Talán amíg nem jön egy másik. Lehet, hogy az ember idővel asszimilálódik, és végül maga is melós lesz. Az egyszer biztos, hogy a fehér galléros állások interjúin nem a legjobb ajánlólevél a fekete köröm, és a vastól sebhelyes alkar. 

Egy barátommal beszélgettünk erről. Állítása szerint a legtöbb melós szeretné többre vinni, ahogy én is, csak vállalkozni nem mer, a meló mellett nincs ideje és leginkább energiája tanulni, vagy másba belefogni, a pusztító gondolatok ellen pedig inkább megissza a magáét. A kőműves is azért iszik, hogy elmenjen gyorsan ismét egy nap.

Egy biztos, hogy nem szeretnék beállni ebbe a sorba. Így a kapanyelet csak addig fogjuk, amíg feltétlenül muszáj. Aki meg teheti tanuljon, amíg tud, lehetőleg hiányszakmát. Vagy menjen külföldre, ez most úgyis toplistás.