7szilva

Úgy hozta az élet, hogy sajnos saját bőrömön is megtapasztalhattam, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van az, aki „zsebbe” kapja a fizetését. Nem új keletű probléma ez, és sokaknak nem is mondok újat. Személyes tapasztalataimat olvashatjátok alább.

Dolgozni vagy dolgoztatni?

Ha megvizsgáljuk, alapvetően a három leggyakoribb munkáltató az állam, a multi, és a magyar vállalkozó. Mindhárom munkakultúrájáról tudnánk vaskos könyvet írni, de most mi a harmadikkal, a magyar vállalkozóval fogunk foglalkozni. A vállalkozással a legnagyobb gond, hogy bárki alapíthat egyet, vagy többet. A vállalkozás alapításához nem ész kell, hanem pénz. Nem is olyan régen még 500.000 Ft alaptőkével lehetett KFT-je bárkinek, és valljuk be, nem volt ez olyan lehetetlen összeg.

Egy ismerősöm – aki vállalkozik – úgy foglalta össze, hogy ha szükséged van havi 150.000 Ft körüli összegre, akkor el kell menni dolgozni. Ha többet akarsz keresni, akkor viszont dolgoztatni kell. Vitatkoztunk kicsit az ismerősömmel, hogy véleményem szerint a ha 200.000-300.000, sőt egyes szakmákban a félmillió forint sem elérhetetlen alkalmazottként. Ő erre azt felelte, hogy igen, az ígéret a nagy fizetésről mindig megvan, de nézzem meg mennyit viszek haza tizedikén.

A fizetési modell a következőképpen néz ki a vállalkozók 90%-nál. Van egyszer a bejelentett bér, ami hivatalos. Ez jó esetben 8 órás, határozatlan idejű szerződést jelent, maximum bruttó 120.000 Ft fizetéssel. Amit ezen felül keresünk, az megy bele egy fehér borítékba és nagy kegyesen megkapjuk a fizetés mellé. Ha megkérdeznénk egy vállalkozót, hogy miért teszi ezt így, azt a választ kapnánk, hogy a magas jövedelemadók miatt. A munkavállaló nem ugrál, hiszen örül, hogy van munkája, jó esetben jó nevű cégnél dolgozik, a pénze megvan így is. Akkor most jöjjön a morális oldala a dolognak, hiszen ha nem nézzük az adócsalást, még úgy is bőven találunk kivetnivalót a módszerben.

A felvételi és a munka

A fizetés megbeszélése, avagy a béralku mindig az állásinterjún történik. Az interjúztatók többsége nem fél nyíltan közölni, hogy zsebbe fizetik a minimálbéren felüli összeget, amire szerintem nincs normális emberi reakció. A munkahelyek többsége elvárja a bizalmat a munkavállalótól, hogy ne kételkedjünk a szavában, de innentől kezdve az alkalmazott ki van téve a főnök jóindulatának, amivel a tulajdonosok többsége tisztában van. Mind találkoztunk már olyan megjegyzésekkel a tulajdonosok részéről, hogy az alkalmazott csak fizetett ellenség, vagy hogy ennyien ülünk itt, de ezt és ezt mégsem intézte el senki. Nem véletlen, hogy sokak úgy tekintenek magukra, hogy „én csak egy alkalmazott vagyok”. Ebből kifolyólag sosem leszünk egyenrangú tárgyalópartnerek a feljebbvalónkkal, hiszen maximum csak kérhetünk (nehéz esetben könyöröghetünk), aztán ő vagy kinyújtja fentről segítő jobbját, vagy sem.

A fizetés borítékos részét többnyire még meg is fejelik valami teljesítménybérezéssel, vagy jutalékrendszerrel, nehogy átlátható legyen, miből és pontosan mennyi pénz kapunk. Próbáljon meg valaki odamenni a bérszámfejtőhöz, hogy akkor most számoljunk, hogy jött ez ki. Nem kell mondanom, hogy nem lesz túl segítőkész és másnap már az utcán találjuk magunkat. A jutalékon felül persze vannak az extra dolgok, amiket csak úgy illik megtenni a cégért. Ilyenek a kötelező fizetetlen túlórák, sokszor este nyolcig is, vagy hogy hétvégén és nyaralás alatt is fel kell venni a céges telefont, arról nem is beszélve, hogy a jogos fizetett szabadság a főnök szemében egyenlő a lopással fényes nappal. Esetlen jönnek hozzá még ilyen nyalánkságok, hogy maradj bent takarítani, ugorj ki a Metroba a saját kocsiddal cukorkáért a kínálóba, főzzél kávét és vidd be a tárgyalásra, ugorj be helyettesíteni éjszaka egy kollégát, akinek elege lett és lefalcolt. Ez persze nyilván a kolléga hibája és nem a cégé, ugye.

A fizetésnap

Ha minden előtt fejet hajtottunk, ha minden megalázást némán tűrtünk, ha a főnök minden viccén kellő hangerővel és átéléssel nevettünk, akkor eljutunk a fizetésnaphoz is, ahol habzó szájszéllel mogorván odadugják a fizupapírt a bejelentettről, meg nagy kegyesen a borítékot is átnyújtsák, mint egy jutalmat. Még hozzá is teszik, hogy ügyes voltál, meg szépen dolgozol. De ez nem jutalom, ez a jogos béred, amiért 08:00-tól 16:00-ig tolod a cég szekerét. A jutalom, amit a fizetéseden felül adhatnak, és ha kapsz, akkor az a munkád elismerése. Sőt, boruljon térdre a tulajdonos, hogy megspórolt egy csomó adót rajtad, sőt még egy kicsit le is csípett a jutalékból, hiszen te úgyse nézel utána. Vagy azt hitted az apró hibázások, a félrenyomtatások, a letört nyomtatófedél, a stika magánhívások cégtelefonról, a cégpénzen kajálások, stb büntetlenül maradnak? Nem, barátom! Biztos lehetsz benne, hogy fizud 8-10%-t levonják a jutalékból. Nem tudják konkrétan mit csináltál, de biztos csináltál valamit, hiszen az alkalmazott fizetett ellenség, ugye, ezért levonják és kész. Ha károgsz érte, akkor ismét kirúgás a jutalom.

Amennyiért még hajlandó vagy dolgozni

Láttál már olyat, hogy valaki pontosan annyit keres, amennyi felvételin elhangzott? Én sem. A következő a piszkos kis trükk. Az első egy-két hónapban minden simán megy, kapod a bért, amit megbeszéltetek. Aztán szépen hónapról hónapra elkezdenek kevesebbet fizetni, mindig egy kicsivel. Aztán amikor már bemész az asztalra csapni, akkor hirtelen kapsz egy magasabb fizetést, majd megint elkezdik visszavenni, míg meg nem tanulják, hogy mennyi az a pénz, amiért még hajlandó vagy dolgozni. Attól többet meg minek fizetnének? Te pedig nem mondasz fel úgysem, mert egy tizessel kevesebb lett a borítékban, meg aztán megígérték, hogy a következő hónap biztos jobb lesz.

A felmondás

A felmondás a legviccesebb része ennek a bizarr színháznak. Ha már unod:

hogy folyton szívatnak

hogy a kollégád, aki jobban nevet a főnök viccén, már rég előléptették

hogy valaki mindig megeszi a kajád a hűtőből

hogy a te asztalod van a legközelebb az ajtóhoz, ezért neked van a legtöbb munkád

hogy a kötelező túlórák ellen nem tudsz mit tenni

hogy nem érsz oda a gyerekedért az oviba soha

hogy a feleséged veled veszekedik, mert este nyolckor még telefonálsz a beosztottaddal

hogy a saját autód széthullik, mert annyit kell mászkálnod vele napközben

hogy a főnök felesége sose fizeti ki a részét a kajarendelésből

hogy mindig üvölt a rádió, pedig telefonálnál

hogy senki sincs tapintattal arra, hogy dolgoznál

hogy folyton köszönömöt kell rebegned a borítékért fizetésnapkor

hogy ebben a hónapban is éppen nem érted el a célszámokat, ezért a fizetésed megint csak ennyi

és írhat ide még bárki egy tetszőleges okot,

akkor bemész a főnökhöz és felmondasz. Mi történik ilyenkor a hivatalos sztorin kívül? Először is, rögtön te leszel a főnök legnagyobb csalódása, aki rögvest kikerül a bizalmi körből. Jön egy órás papolás, hogy ilyen jó munkahelyed többet sose lesz. Semmilyen indokot nem tudsz mondani, amivel érthetővé tennéd a felmondásod, hiszen úgyis megcáfolják, mert ez a világ legjobb munkahelye. A jobbik főnök azt mondja, hogy akkor álljál is felé s mehetsz haza, és nem fizeti ki az utolsó havi béred, jó esetben csak a borítékos részét. A szemetebb főnök azt mondja, hogy dolgozd le a felmondási idődet, és nem fizeti ki egy havi béred, meg még egy részhavit. Miért nem fizeti ki? Mert a legutolsó munkanapodon, amikor konkrétan lezárjátok a közös munkát, úgyis lesz valami gumiszabály, vagy problémás ügy, amiben érintett vagy szerintük, plusz még elmondják, hogy te tartozol nekik, mert ők kiképeztek itt, te meg most ezt a tudást máshol fogod kamatoztatni. Ez után anyázva, vagy ha jó volt a manipulálás, akkor szégyenteli érzésekkel hazakullogsz.

Nagyjából így éltem én meg ezt. Persze ne általánosítsunk, bizonyára léteznek ettől eltérő, sokkal jobb körülményeket biztosító magánvállalkozások. Rá is pihenek gyorsan, hogy aztán egy új helyen kezdhessük elölről. 

A használt autó témájáról számtalan cikk született már. Mindenki szeretne kicsit elrugaszkodni a földtől korhatártól és pártállástól függetlenül. Gondosan gyűjtögeti a kisember is a forintokat egy bármilyen autóra, hogy véget vessen a buszozás/vonatozás/gyaloglás/biciklizés kínjainak - mert van, aki nem a sportolás utáni vágyak miatt biciklizik/gyalogol. Ha viszont nem vigyázunk a guruló vágyálom hamarosan több zöldhasút fog kiszippantani a családi kasszából, mint gondolnánk. Ez most egy olyan "tudd, hogy értsd" írás.

A használt autó mindig bukó. Ez az örök igazság, ebből kell kiindulni. Nem véletlen született meg az a mondás, hogy ha nincs elég problémád, vegyél használt autót és ha még mindig nincs elég, akkor nősülj meg. Ha megvetted X forintért a régóta vágyott Opelt/Suzukit/Ladát/stb, akkor azt már nem fogod tudni úgy eladni, hogy X+1 forintba jöjjél ki. Ha ezt a tényt elfogadtad, akkor jöhet a többi. 

Csodák nincsenek, a használt autó meg nem hibátlan. Ne hidd azt, hogy megveszed a 15 éves Golfot és azzal továbbra is rengeteg boldog kilométert fogsz megtenni, magyarán hogy csak hajtani kell. Bármennyire is hihetetlen, annak a kocsinak az összes alkatrészében, a legkisebb csavartól az utolsó kis lámpáig, minden porcikájában benne van az a pár százezer kilométer, és az a jópár év, mióta kijött a gyárból. Gondold el, hogy ha egy autó 15 éves, akkor az már látott 15 sós, vizes, latyakos, jeges telet, 15 esős őszt, 15 lakkszívó nyarat. Tizenöt éven át fingották tele az ülést, teketék a kormányt, hajtották a verdát, rongyoltak bele a kátyúba. Ez nincs rá írva a kocsira, amikor kinézed, ezt neked kell tudnod. És akkor még nem beszéltünk a simliskedésről, meg a kiflibe tört autókról, hogy azok mit láttak.

Beszéljünk egy kicsit a költségekről. Ha van pl. 350.000 forintod autót venni, akkor a többség elköveti azt a hibát, hogy vesz 350.000 forintért egy autót. Ez így nem jó. Ha van rá ennyid, akkor vegyél 200.000 forintért autót, garantáltan lesz még 50.000 az átiratás, a biztosítás, az új forgalmi meg a törzskönyv, és akkor még marad egy százasod, hogy az apró cseprő dolgokat kicseréld, vagy egy váratlan nagy szervizt finanszírozz. Láttunk már olyat, hogy valakinek vásárlás után hazafelé széugrott a váltó, elhullott egy csapágy, harangoztak a dugattyúk. Értjük, ugye.

Végezetül pedig, realistának kell lenni. Hogy vágyunk valamire az csak egy dolog. Viszont akinek csak Ladára van pénze, az egy jó Lada árából ne vegyen egy leélt C mercit. Minden autó autó, arra szolgál, hogy elvigyen A-ból B-be, a többi meg csak cicomázás. A fapadtól felfelé minden kényelmi funkció legalább plusz 5 hibaforrás is egyben. Minél öregebb a kocsi, annál inkább hibaforrás.

Összegezve, a rászánt pénznek kb. a felét szánjuk az autó vételárára, járjunk utána, hogy abból mi a legjobb, amit kapni lehet, és használjuk amíg örömünket leljük benne, és nem viszi el a családi malacperselyt. Nagyvonalakban.

Nem nagyon szeretek polikai vitákba belemenni, de úgy érzem hogy kell egy rövid összefoglalót írni róla, mert a kisemberek életét jelentős mértékben átjárja a politika, és persze a pártállás. Néhol parázsviták forrása is, amúgy jó viszonyban lévő rokonok képesek egymás torkának ugrani, mert más a véleményük. A világ pedig nem vörös és narancs, hanem sokkal tarkább, erre próbálok most rávilágítani.

A kisember nem feltétlenül a pénztelenség miatt nem tud kiemelkedni a saját korlátai közül. Sosem magában keresi a hibát, hanem valaki az oka az ő sorsának. Ha nem a házastársa, akkor a családja, vagy a szülei, esetleg a nagypofájú főnöke, de ha egyik sem, akkor tuti hogy az önkormányzat, vagy a politika. A politika olyan, mint valami démoni találmány, ami arra szolgál, hogy az emberiség elpusztítsa önmagát, beleértve a vezetők általi nemzetrombolást és a szavazók közti vérre menő harcot. De mire jó ez? A kisembernek sok gondja van, munka, család, megélhetés, apró-cseprő dolgok. Gyűjtöget egy használt suzukira, törleszti a frankhitelt, próbál belefogni a maszekba, hogy legyen egy kis mellékes. Kell neked a politika? Lett már valami előnyöd belőle?

Nem lett, Kispajtás, mert te bizony nem vagy más, mint egy szükséges rossz a vezetőknek. Nekik semmi kedvük milliókat győzködni arról, hogy majd jobb lesz, és magasról tesznek rá, hogy mennyibe kerül egy kiló kenyér, mert a politikusok sosem éltek havi százból panellakásban társbérlőként. Nem azért viszi lejjebb pár forinttal a gáz árát néha, mert sokalja a rezidenciája rezsijét, hanem, hogy te - mint szükséges rossz, mint szavazó - fogd be szád. Ők élik a maguk világát, bizniszelnek, megtömnek pár zsebet. Persze, idegesítő lehet, de tudsz ellene tenni? Nem tudsz. Azt hiszed teszel valamit ha leadod a voksot 4 évenként? Hatalomra juttatsz egy másik embert, aki majd ugyanúgy lehúz. Most a rendvédelmisek bohóckodtak az utcán, hogy visszakérjék a leadott szavazataikat. Szerinted érnek ezzel valamit? Négy éven át vert szét a dühös tömeg mindent, és a politikusok mégis maradtak. Nem érdekled őket. Nem tudod megszólítani őket. Nem tudod számonkérni a döntéseiket, mint egy rossz gyerektől. De nem csak te egyedül nem, hanem ha tízezres létszámú tömegekbe gyűltök akkor sem. Az audi üvegén túl egy más világ van, és ők nem érzik hogy bármi közük lenne hozzánk, a pór néphez. És akkor mit lehet tenni?

Megmondom neked. azt tudod tenni, hogy nem foglalkozol az egésszel. Régen én is politizáltam, ma már semmit. Nem nézek tévét, nem olvasom el a politikusokról szóló cikkeket, nem megyek utcára tüntetni, sem pártgyűlésekre, és szavazni sem megyek. Elmondjam milyen hatással volt az életemre? Nem változott semmi. Letudtam egy vitaokot, és kész. Ugyanúgy megyek dolgozni, szórakozni, élek a hobbinak, találkozok emberekkel, vannak barátaim, stb. Egy okkal kevesebb, hogy arra gondoljak, hogy a sorsom rossz, vagy rosszabb lesz. Maximum nevetek az egészen. És egyre többen nevetnek az egészen, mert a választások környékén már keményen pánikoltak a pártok, hogy az emberek nem mennek el szavazni. A le nem adott voks kerül a legtöbbe nekik.

Szeretnél egy gondot letudni? Ne politizálj!

Most, hogy kezd kicsit elülni a benzinkutas kálváriám visszatérünk a kisembereket segítő további témáinkhoz. Írtunk már tanulásról, álláskeresésről, tankolásról, most pedig papírra vetünk néhány sort a spórolásról, mely nem mindenkinek olyan egyértelmű, hogyan is kell csinálni. Habár fogyasztói társadalomban élünk, miszerint mindenki fogyasszon minél többet, herdáljon, vegyen igénybe minél több szolgáltatást, mi mégis a takarékoskodásra bíztatunk mindenkit.

A fizetése nagyjából az emberek 90%-nak fix, tehát minden hónapban ugyanannyit kap kézhez. Jó magyar szokáshoz híven a legtöbben fizetésnap után gyorsan elverik a fizetés háromnegyedét a teszkóban, vagy bemegy a "hülye azért nem vagyok"-ba akciós telefonért, vagy filteres kávéfőzőért, esetleg az obiba új nagyflexért. A hónap hátralevő idejében pedig már a májkrémet is vékonyan keni, és várja hogy gyorsan elrepüljön a 3 hét. Na, ez így nem jó. 

Vannak minden hónapban sárga csekkek, úgy mint lakbér, rezsi (víz, villany, fűtés), extrák (internet, tévé). A lakbért meg a rezsit levonjuk a fizu összegéből, ez az első amit mindenképp be kell fizetni. Tartozni se jó, meg az se ha nincs fedél az ember feje felett, vagy egyszer csak nem lesz jó a kulcsunk a zárba. Az internet hasznos minden háztartásban (pl. lehet rajta 7szilvát olvasni :] ) így azt is időben illik befizetni. A tévével viszont már vitatkoznék. Jómagam az utóbbi 5 évben heti 1 óránál nem nézek több tévét. Híradó? Minek? Már nem azért nézzük, hogy megtudjuk mi történik a nagyvilágban, hanem azért hogy ha addig optimisták voltunk, akkor utána pesszimisták legyünk, rossz kedvünk legyen a sok baleset és csalás hallatán. Ha híreket akarok látni, elolvasom az interneten. A szórakoztató műsorok mást jelentenek nekem, és mást a tévétársaságoknak. Ha tévé akkor Discovery és társai, abból tényleg jó, ha ragad ránk valami. Ez nem azt jelenti, hogy dobjuk ki a karácsonykor akciósan vett 1080p tévénket, mert azon még kitűnően lehet filmet nézni, Xboxozni, vagy Keresztapa-maratont tartani a haverokkal, kinek mi. 

Tehát ha ezeket befizettük a fizetésünk maradékából levonunk legalább 10.000 forintot takarékoskodás címen, a többit pedig leosztjuk annyi napra, amennyi van még következő fizetésig. Ha 2.000 forintom van minden napra, és ezzel tisztában vagyok, akkor ha 5.000 forintért vásárolok a teszkóban, akkor másnapra már nincs pénzem, meg harmadnapra is csak a fele van. Ha 15-ért veszek egy farmert/cipőt/bármit akkor egy hétig nincs már pénzem. Tetszik érteni? A megtakarított kis 10.000 forintokat pedig szűkösebb időkre, mondjuk karácsony környékére, gyerekeseknek iskolakezdésre félretesszük. 

Amin még nagyon sokat lehet spórolni az a telefon. Én elég nagy baráti társasággal rendelkezem, mégsem több a számlám 4000-5000 forintnál. Észrevettem, hogy sokaknak a telefonálás a hobbija. Ha unatkozik, felhívja az ismerősét, és 10-20-30-nagyon sok percet csak úgy elcseverésznek. Ezeket az ismerősöket meg lehet keresni skype-on, facebookon, msn-en, lehet mikrofonozni, webkamerázni, ingyen van. Vagy lehet velük találkozni meló után és meginni egy sört.

A következő pénznyelő, az autó, amibe beletöltöd a nagyon drága üzemanyagot, meg szervizbe hordod. Tudom, hogy vidéken elég nagy kényszer a kocsi, mert sok nagyvárosban délután 4 után csak óránként jön a helyi járat, de a nagyfaluban - ha nem sietsz és nem viszel cuccot - akkor azért kényelmesen el lehet békávézni, tizedannyiból. Laktam pesten, és már akkor is volt kocsim, de nagyon ritkán éreztem szükségét annak, hogy elővegyem, mert minek? 

Ha beesik hozzánk egy nagyobb összeg, mert örököltünk/bizniszeltünk/sok volt a fusi, akkor célszerű a kis megtakarításba rakni legalább a felét. A többiből meg megveheted a hőn áhított ikeás tévéálványt, vagy a karbon hatású matricát a kocsidra. Esetleg elviszed az asszonyt a Balatonra. Az alapvető gondolatmenet a "mennyi mindent vehetek belőle?" szintről el kell jusson a "mennyit tudok megtakarítani belőle" szintre. 

Mire jó a sok megtakarítás? Kis felsorolás a teljesség igénye nélkül:

- munkanélküli hónapok átvészelése

- váratlan kiadások fedezése (pl leszakadt a franciaágy, vagy a gyereknek ellopták a telefonját)

- APEH hátralék rendezése, melyről a legváratlanabb helyzetben fognak értesíteni

- esküvő/temertés

- autó műszaki vizsga/javítás

- gyerek iskolakezdése, osztálykirándulás befizetése, vagy váratlanul lerúgta a radiátort az isiben)

- elemi kár a házadban, kocsidban, stb.

- elmennél a tengerhez

- elmennél fesztiválozni

- tandíj

- hirtelen soha többé nem kapcsol be a laptopod/tévéd/telefonod

- meglepnéd az asszonyt/férjedet

Még végezetül annyit, hogy megosztom veletek én mit adtam fel az elmúlt öt évben. Csak hogy ne bort igyak vizet prédikáljak:

- cigit

- tévét

- évente laptop cserét

- sok sörözést

- vezetékes telefont

- drága internetet

- mozit

- évente mobiltelefon cserét (hihetetlen, hogy az Ericssonom 4 éve hibátlanul működik)

- motorozást (ezt siratom azóta is)

- heti 3 bulit redukáltuk két havonta egyre

Nem mondom, hogy a spórolás könnyű, mert elhatározás, önfegyelem, és odafigyelés kell hozzá, de nem folyik ki a kezünkből a pénz ezresenként, nem fogunk ott állni hónap közepén, hogy nincs mit enni, és nem fog csődbe juttatni, ha váratlan kiadásunk lesz.