7szilva

Ezt a kérdést mindannyian hallottuk már, pláne az, aki multinál dolgozik. A vállalatok - mióta világ a világ - igyekeznek kifacsarni a munkaerőből minden hasznosítható erőt, a lehető legkevesebb anyagi ráfordítással.

Még régebben írtam itt a társadalmi igazságosságról és méltányosságról a pénz világában. Ez az, amire mindenki vágyik, mégis kevesen kapják meg. Mit szeretne a legtöbb dolgozó ember? Annyi pénzt amiből kiadásait tudja fedezni (rezsi, megélhetés), néhány extrát tud magának biztosítani (pl. nyaralás, autó, gyorsabb internet, stb), valamint még egy kicsit félre is tud tenni. Emellett szeretne 8 órás munkát, fizetett szabadságot, létbiztonságot, társadalombiztosítást, gyerekeinek jó óvodát és iskolát, munkáját végző rendőrt (hahaha!), és ha a nagyi beteg lesz akkor még idejében odaérjen a kórházba. Nagyjából sikerült is felvázolnom az átlag igényeket. Minden ember más és más, ezért mindenki eltér ettől egy kicsit, de alapjában véve jó lesz. 

"Becslések szerint a mai fejlődés iránya továbbra is az, hogy egyre többen dolgoznak olyan eszközök, tárgyak, berendezések előállításán, amelyek birtokában a tulajdonosnak egyre kevesebbet kell tennie azért, hogy ezek az eszközök az általa kívánt tevékenységeket elvégezzék. Ezen irányzat legvége az autopoiesis (az önteremtés, az önmagát reprodukáló szervezet), amelynek előfutára maga a számítógép. A gépesítés, az automatizálás, a technológiai fejlesztés terén megtett lépések ebbe az irányba, míg a rabszolgatartás, a cselédek, a proletárok, bérmunkások, sorkatonák, a gyermekmunka a munka másokkal való elvégeztetésének irányába mutat." by wiki

Amiket mind leírtunk odafent, az egy vállalat számára megoldandó probléma. Pláne azok a dolgok, amik "járnak" egy munkavállalónak. A hazai vállakozóknak leginkább a fizetett szabadság az ami szúrja a szemüket, mondván minek fizessenek olyan napokért amikor a melós nem is dolgozott? De ide tartozik még a GYES vagy a betegszabadság is. Ezidáig azt gondoltam, hogy kell valamiféle egyensúlyt tartani a melósok és vállalat között, hogy a kihasználás ne kaphasson teret, de számomra végül egyértelművé vált, hogy a végén mindannyian csak számok leszünk. Úgy képzelem, hogy a jövőben nem lesznek állásinterjúk, sem pofára született döntések. A főnök csak megnézi a melós kartonját, és szépen százalékosan fel lesz tűntetve, hogy mennyire bírja a munkát, mennyit tud dolgozni, hány kilot bír felemelni, és ha 110%-osan hajtjuk az illetőt mennyi idő múlva fog kifulladni. És akkor ezeknek a számoknak a függvényében majd a főnök rábök a legszívósabb emberre és azt veszi fel.

Kicsit szélsőségesnek hangzik a példám, de nem kell olyan messzire menni, hogy ilyet lássunk. A sportban már néhány éve ez a rendszer működik, a játékosok statitsztikái alapján adják-veszik a játékosokat egymás közt a klubok. Ennek tükrében beszélhetünk egyensúlyról? Nem. Mit lehet tenni? Alkalmazkodni kell. Aki már megfordult pár interjún az most is tudja már, hogy az állásokat általában a legegészségesebb, legcsaládtalanabb, legproblémamentesebb emberek kapják meg. Aki már tüsszent egyet az a rendszer ellensége. Tessék gyúrni, beszedni a sok vitamint amit a tévé reklámoz, bemagolni a lehető legtöbb szakkönyvet,  hozzászokni a kevés alváshoz, a túlórákhoz, és akkor talán fiatalaon halunk meg, de elmondhatjuk, hogy volt munkánk.

Kedves Olvasóim!

Az utóbbi napokban több olyan blogbejegyzést, cikket, e-mailt olvastam, hogy sokan egyszerűen nem találnak munkát, soha senki nem válaszol nekik, és közülük többen fél évnél régebben munkanélkül vannak. Valóban nagyon nehéz állást találni, pláne jó állást, így együttérzésünk jeléül segítő jobbot nyújtunk az álláskereső honfitársainknak! Ha nem találsz munkát, vagy most kezded az álláskeresést:

- írd meg az önéletrajzodat

- írj egy levelet hozzá röviden, hogy ki vagy, hol élsz, milyen munkákat szeretnél megpályázni

- e-mailben küldd el a 7szilva e-mail címére (jobb oldalt alul megtalálod)

Mi elolvassuk, és válaszlevelünkben hasznos információkkal látunk el, hogy nagyobb esélyed legyen megkapni a kiszemelt állást. Mindezt ingyen, és természetesen később sem kell majd termékbemutatóra jönni, meg nem is fogunk elárasztani különböző okj hiénák ajánlataival, és persze az e-mail címeteket semfogjuk kiadni senkinek. Itt sem tesszük közzé a beérkező leveleket (hacsak nem kéritek :-) Sok évet töltöttünk mi is munkakereséssel, lehet, hogy tudunk adni néhány hasznos tippet. A válasz az e-mail dömpingtől függ, lehet hogy még aznap válaszolunk, lehet hogy csak egy hét múlva, szóval köszi a türelmet előre is. Fontos, hogy mi csak segítünk, tehát nem írjuk meg senki helyett az önéletrajzot, meg nem kutatunk állások után! A gesztenyét mindenkinek magának kell kikaparni. Ez az akció addig tart ameddig tart, és van erőnk, időnk csinálni.

Tehát küldd el nekünk a CV-t, mi meg megírjuk neked a frankót! 

Sokan szeretik, sokan szidják. Valaki ennek köszönheti a szerencséjét, más a nyomorát. Ideje kicsit felcsapnunk a kapitalizmus nagykönyvét, hogy megismerjük kicsit azt a gazdasági rendszert, amiben élünk. Kapitalizmus kisokos laikusoknak.

A kapitalizmus szót sokan a lóvéval, tőzsdével és amerikával hozzák összefüggésbe, ami egyfelől helytálló, másfelől meglehetősen hiányos elképzelés. A kapitalizmus nem egy államforma, hanem egy gazdasági berendezkedés - magyarul egy pénzmozgatási forma - amelynek alapelve, hogy a termelés magántulajdonban van (tehát nem állami), aminek az első számú és legfontosabb célja, hogy profitot termeljen. Hogy mit gyárt, azt pedig a piac határozza meg. A piac pedig a nép fogyasztása. Ha az emberek többségének party napszemüvegre van szüksége, akkor a gyárak azt fognak gyártani.

A valóságban ez az egész úgy néz ki, hogy vannak a multinacionális cégek és vannak a vállakozók, akiknek mi, a pór nép melózunk, éhbérért. Mert ugye nekik a profit az első, nem az ember. Ha kereshet rajtad még egy forintot a vállalat, akkor fog is. Megkapod a kis béredet, amit a csekkek befizetése után elkölthetsz bármire, de többnyire úgyis olyan vállakozók zsebében fog landolni, mint akik téged is éhbérért dolgoztatnak. Ez erről szól, nincs mit szépíteni rajta. Hogy hol vered el a pénzed az mindegy. Ha party napszemcsit veszel, akkor party napszemcsi gyártó kizsákmányoló kezébe kerül a zsé, ha meg szalámit veszel, akkor meg a szalámi gyártó kizsákmányolóéba. A cél a profit, mindig és mindenek előtt.

A kérdés, hogy hol van itt az ember, vagy az emberség? Mondanám, hogy sehol, de ez nem lenne igaz. A mi kis kapitalista országunkban vannak civil fórumok, segélyező szervezetek, klubok, önjelölt bloggerek (mint a 7szilva), akik felemelik szavukat a kizsákmányolás ellen, szociálisabb körülményeket követelve. A probléma csak ott van, hogy ebben nincs pénz. Nem a nyerészkedésről beszélek, hanem arról, hogy senki nem jön, és ad X forintot, hogy azt osszuk szét a rászorulók között. Miért? Azért mert - kapaszkodj - nem éri meg. Ebben a gazdasági rendszerben, ha valaki adna nekem 1000 forintot, hogy azt osszam szét az olvasóim között, akkor utána azt várná, hogy én 1000+X forintot juttassak vissza. És akkor innen el is jutottunk oda, hogy miért épülnek le egyre inkább például az állami szociális ellátások. Azért, mert nem termel profitot. Beletesz az állam rengeteg zöldhasút, holott abból vehetne MOL részvényeket és tőzsdézhetne velük. Tetszik érteni? Ami marad, és amihez nyúlni lehet egy szociális szervezetnek az kizárólag az, amit önerőből létre tud hozni.

Mi az, hogy szociális/szocialista? Ezt a kis kitérőt is meg kell ejtenünk. A szocializmus nem az MSZP, mert azok csak önjelölt szocialisták, akik kikiáltották magukat mindenki megsegítőjének, közben pedig 10 forint már csak 3 forintot ér, a kenyér ára meg a triplája. Szép dolog kikiáltani magunkat szocialistának, de ahhoz tenni is kell. A szocializmus tehát egy olyan idea/elképzelés, ami elveti a magánérdeket, és kollektívákban/tömegekben gondolkodik. Tehát nem egy vagy két ember milliárdossá tétele az érdek, hanem az, hogy éljünk ugyanebből a pénzből többen, de csak úgy átlagosan. Az előző példához visszatérve; nem ad nekem senki 1000 forintot, hogy osszam szét az olvasóim között, hanem az olvasók és én elmegyünk a gyárba, termelünk, és fejenként mindenki keres annyit, mint ha szétosztottam volna az ezrest. Ez a lényegi differencia.

Mi a különbség tehát a kapitalizmus és a szocializmus között? Míg a kapitalizmusban a társadalom 1 százaléka irtózatos módon, már már elképzelhetetlen szinten megszedte magát, addig a maradék 99% a középosztály alatti szinten megpróbál valahogy túlélni. Ez van most. Mi volt régen? Az emberek 99 százalékának volt munkája, és megélt középszinten. Futotta egy panellakásra, egy Ladára, évente egy hétre a Balatonnál, és két gyerek felnevelésére, de ennyi. Nem lehetett vállalkozni, nyugati luxusmárkáknak hódolni, nem lehetett tehát megpróbálni se - legálisan - azt, hogy egy forintból kettőt csináljunk. Ez azoknak, akik most az 1% dúsgazdag, hatalmas nyomor volt, viszont azoknak, akik most a 99% pór nép, áldás volt.

Mi tehát a megoldás? Vezessük vissza a szocializmust? Nem, hiszen nem fenntartható. A válasz valahol az arany középút lenne. Tehát az 1% élehetne fele olyan gazdagon, amiből a maradék élhetne kétszer olyan jól. Az emberség része viszont rajtunk múlik. A nagy törtetésben, a profitszerzésben csak eltaposni tanultuk meg a másikat, és sokszor már azokat tapossuk el, akiket nem kellene. A munkahely lehetne családbarát, a melós meg lehetne szorgalmas. Lehet, hogy a nagy plazmatévé helyett elég egy kisebb, a megspórolt pénzből pedig el lehet vinni a családot a Balatonra egy hétvégére.

Van egy úriember, bizonyos Michael Moore, aki elég élesszavúan bírálja az USA gazdaságát és társadalmi berendezkedését. Érdemes néhány filmjét megtekinteni, hogy ott milyen állapotok uralkodtak az elmúlt 10 évben, és szembetűnő lesz a hasonlóság, hogy az ottani szemét húzásokból mennyi valósult meg kicsi hazánkban, vagy mi volt az, ami majdnem megvalósult, de hála Istennek mégsem. Aki kicsit komolyabban szeretne elmerülni a témában, annak ajánlom a Kapitalizmus: Szeretem! vagy a Sicko című dokumentumfilmjét. 

Holnap kerülnek kiírásra az egyetemi ponthatárok. Azt gondolnánk, hogy a felvételizők többsége tudja mit választ, hogy már régen megálmodta, hogy ő közgazdász, jogász, tanár, mérnök lesz, pedig nem tudják. A többség nagyjából kiszámolta, hogy ha matekból nem lesz olyan szigorú Erzsi néni, meg töriből is jót húz, akkor nagyjából milyen érettségi eredményei lesznek, aztán felcsapta az egyetemi tájékoztatót, és rábökött valamelyik népszerű szakra, miközben gőze nincs, hogy ott majd mit fog tanulni, meg azzal a szakmával hová tud elhelyezkedni.

Mivel én sem tudok személyre szabott tanácsokat adni, ezért csak általánosságban szólnék néhány szót az egyetemekről. Először is, az egyetemnek az jó, ha te oda jársz, mivel fejpénzt kap utánad, nem is keveset, így nem érdeke az, hogy kirúgjon onnan, bármennyire is dolgozol rajta. A tanárokra a leginkább igaz, hogy mindegyik a saját óráját fontosnak tartja. Hiszen ha már eljutott odáig, hogy egyetemen taníthat, akkor órási pofon neki, amikor felismeri, hogy az ő mondanivalója a kutyát nem érdekli. Ezért katalógust (névsort) irat minden órán, és ha 2-3-4 alkalommal hiányoztál nem vizsgázhatsz. Ergo be kell járni, de ne rohanjunk ennyire előre. 

Miután felvettek jelentkezel gólyatáborba, mert jó lenne ha ismernél valakit az új iskoládban, az új városodban. Itt majd pár napig keményen vedelsz, megtudod mi az a reggeli torna, a sörivó verseny, és a csapatszellem. Utána megkezdődik a tanév, beköltözöl a koleszba, felveszed a diákhitelt, bejárogatsz az óráidra, és úgy versz el a 4 év alatt egy vagon pénzt, hogy észre sem veszed, és azt sem tudod mire. És mi jön azután?

Kikerülsz az egyetemről, kezedben valószínűleg egy olyan szakmával, ami még 10000 ember kezében is ott van és munkát keres, lesz egy másfél milliós adósságod a diákhitel miatt, plusz az addigi egyetemi cimboráid 99%-ka felszvódik. Hogy ne ess pofára az új szakmáddal, adok néhány tanácsot.

Az egyetem alatt rengeteg szabadidővel rendelkezel, amit jobbára sörözésre, netezésre, új fajta hobbikra fordítasz. De emellett simán letehetsz még 2-3 szakmát amivel biztosan kapsz majd állást. Tény, hogy nem egy nívós pl jogász diploma, de ezzel lesz munkád, azzal nem. Beiratkozhatsz olyan hasznos képzésekre, mint:

- targonca vezetői engedély

- ív- láng- CO- AWI- minősített hegesztő

- CNC maró gépkezelő

- CNC forgácsoló

- C, D, E kategóriás jogosítványok

- autószerelő

- villanyszerelő

- masszőr

- felszolgáló

- tanulj meg 1-2 nyelvet perfekt, az angol mellé

Ezekkel lehet keresni, nem is rosszul. Például egy CNC marós nettó 150.000 Ft-tól fölfelé keres, ami nem is rossz kezdőfizetés. A nyelveket pedig azért írtam, mert tapasztalatom szerint a tárgyalóképes angol az már alap mindenhol. Tehát ha hívnak külföldről akkor neked fel kell venned a telefont és aktívan tolnod bele az okosságot angolul akadozás nélkül. Meg ugye a szakmai részét is vágni kell, ezt önszorgalomból megtanulod. Az senkit nem érdekel hogy milyen nyelvvizsgád van. Az az érdekes, hogy mennyire kened vágod a nyelvet amikor ott van előtted a szituáció.

Vannak szerencsés emberek minden évfolyamban, akik apuci vállalkozását veszik majd át a szakmával, vagy már le van zsírozva a helyük, nem nekik szól ez a cikk. Akik viszont egy gatyával indulnak neki az életnek, azoknak jó ha van a kezében más papír is. Mert nem az a lényeg, hogy diplomád van, mert az ma már mindenkinek van, hanem hogy hány szakmához értesz. 

Most, hogy jól elvettem mindenki kedvét az egyetemtől, azért elmondanám, hogy ne hagyja ott senki. Nem olyan rossz dolog az ha az embernek diplomája van. Sok embert megismer, sokkal szélesebb skálán vizsgálja a világot, kvázi művelt ember is lehet, de megélni is meg kell majd valamiből. Jómagam is jelentkeztem egyetemre, levelezőre, mert hátha ki lehet még hozni valamit ebből is, de eddig egy percet se tudtam dolgozni a szakmámban.

Sok sikert mindenkinek!

Ahogy telik az idő, egyre inkább csak azt látni, hogy nem haladunk előre. Keresi az ember a helyét a nagy világban, és mindenhol azt mondja, hogy senkinek nem kell. Valóban vannak kilátásaink?

Mindenki úgy helyezkedik ahogy tud. A legtöbben elmennek pincérnek, vagy újabban egyre népszerűbb a biztosítási ügynök szakma megint. Na, velük tele van a hócipőm. Kicsalnák az utolsó forintokat is a kisemberektől, miközben elhúzzák a mézes madzagot az orruk előtt, hogy ezáltal jobb nyugdíj vagy szebb ház vár rájuk. De a többség még mindig keresi a helyét. A vezetőségünk szándékos elbutítása visszafelé sül el, mert a többség öntudatra ébred. Nem robotok vagyunk, sem rabszolgák. Azért tanultunk, hogy jó életünk legyen. Nyilván nem lehet mindenkiből harmincas befutott vállalkozó, aki csak a pénzt beszedni jár, de azért egy közepes lakásra, vagy kis házra, két felnőtt két gyerek közepes minőségű életére futnia kéne. De nem futja.

Még megy a porhintés a tévéből, hogy a közmunka majd kihúzza az országort a szarból. Ezt halljuk és tényleg ne rágjunk be? Elküldenek majd utcát seperni meg víztározót építeni a világ végére éhbérért. Fogjuk be a pofánkat, mert ez a minimum, mert a kormány szerint a magyar csak lét hűt naphosszat otthon. Mert mi csak nem akarunk elmenni dolgozni, pedig ott a számtalan munkalehetőség az orrunk előtt - mondják. Ha nem mentünk el hatvanért dolgozni, akkor majd most elküldenek ötvenért. 

A legdurvább az eladói szakma. A fél ország átképezte magát eladóvá, vagy aki még nem, az árufeltöltőként nyomja az ipart. És még olyannal is találkoztam aki annyira fanatikus, hogy már-már királynak tartja magát, hogy ő eladó lett. És hogy ő jól keres, mert megkapja a havi 90-et meg még egy tízest zsebbe. Sőt, azt illető még azt is hozzátette, hogy ez egy biztos szakma az életben, főleg mert vagy 7 féle eladói végzettsége van. Mondjuk eladni azt nem tudott, mert a vevő iránti alázat az nem volt meg benne. Elkezdte ő is az egyetemet, tanár akart lenni, de minek legyen? Inkább elment először kocsmába csaposnak, aztán eladónak. Már a cigit is úgy gyújtotta mint egy úr, hogy meggyújtja az irodában, átsétál vele a bolton, majd mire kiért még két slukk és elnyomja. 

Pár napja egy ismerősömmel beszélgettem, aki megkereste a 250-et is, mint műszerész. Aztán leépítették, mert válság van ugye. Most már a 6+2 is jó lenne neki, de nem veszik fel sehová. Mondtam neki beszélgessünk róla kicsit, hogy megy az állásinterjúkra. Aztmondja ott minden oké, de hogy 140 alatt nem áll neki dolgozni. Itt a hiba - mondtam neki - 140 az sok. Ezen teljesen elhült, hogy hogyan állíthatok ilyet, mikor ő volt hogy a dupláját is megkereste. Hát igen, elmúlt. A legtöbb gyártósori droid max 120-ért nyomja, és akkor ha már ennyit keres akkor valami nagy király az üzemben.

Sebaj, lassan fizetünk, hogy dolgozhassunk.