Ahogy telik az idő, egyre inkább csak azt látni, hogy nem haladunk előre. Keresi az ember a helyét a nagy világban, és mindenhol azt mondja, hogy senkinek nem kell. Valóban vannak kilátásaink?

 

Mindenki úgy helyezkedik ahogy tud. A legtöbben elmennek pincérnek, vagy újabban egyre népszerűbb a biztosítási ügynök szakma megint. Na, velük tele van a hócipőm. Kicsalnák az utolsó forintokat is a kisemberektől, miközben elhúzzák a mézes madzagot az orruk előtt, hogy ezáltal jobb nyugdíj vagy szebb ház vár rájuk. De a többség még mindig keresi a helyét. A vezetőségünk szándékos elbutítása visszafelé sül el, mert a többség öntudatra ébred. Nem robotok vagyunk, sem rabszolgák. Azért tanultunk, hogy jó életünk legyen. Nyilván nem lehet mindenkiből harmincas befutott vállalkozó, aki csak a pénzt beszedni jár, de azért egy közepes lakásra, vagy kis házra, két felnőtt két gyerek közepes minőségű életére futnia kéne. De nem futja.

Még megy a porhintés a tévéből, hogy a közmunka majd kihúzza az országort a szarból. Ezt halljuk és tényleg ne rágjunk be? Elküldenek majd utcát seperni meg víztározót építeni a világ végére éhbérért. Fogjuk be a pofánkat, mert ez a minimum, mert a kormány szerint a magyar csak lét hűt naphosszat otthon. Mert mi csak nem akarunk elmenni dolgozni, pedig ott a számtalan munkalehetőség az orrunk előtt - mondják. Ha nem mentünk el hatvanért dolgozni, akkor majd most elküldenek ötvenért. 

A legdurvább az eladói szakma. A fél ország átképezte magát eladóvá, vagy aki még nem, az árufeltöltőként nyomja az ipart. És még olyannal is találkoztam aki annyira fanatikus, hogy már-már királynak tartja magát, hogy ő eladó lett. És hogy ő jól keres, mert megkapja a havi 90-et meg még egy tízest zsebbe. Sőt, azt illető még azt is hozzátette, hogy ez egy biztos szakma az életben, főleg mert vagy 7 féle eladói végzettsége van. Mondjuk eladni azt nem tudott, mert a vevő iránti alázat az nem volt meg benne. Elkezdte ő is az egyetemet, tanár akart lenni, de minek legyen? Inkább elment először kocsmába csaposnak, aztán eladónak. Már a cigit is úgy gyújtotta mint egy úr, hogy meggyújtja az irodában, átsétál vele a bolton, majd mire kiért még két slukk és elnyomja. 

Pár napja egy ismerősömmel beszélgettem, aki megkereste a 250-et is, mint műszerész. Aztán leépítették, mert válság van ugye. Most már a 6+2 is jó lenne neki, de nem veszik fel sehová. Mondtam neki beszélgessünk róla kicsit, hogy megy az állásinterjúkra. Aztmondja ott minden oké, de hogy 140 alatt nem áll neki dolgozni. Itt a hiba - mondtam neki - 140 az sok. Ezen teljesen elhült, hogy hogyan állíthatok ilyet, mikor ő volt hogy a dupláját is megkereste. Hát igen, elmúlt. A legtöbb gyártósori droid max 120-ért nyomja, és akkor ha már ennyit keres akkor valami nagy király az üzemben.

Sebaj, lassan fizetünk, hogy dolgozhassunk.