7szilva

Holnap kerülnek kiírásra az egyetemi ponthatárok. Azt gondolnánk, hogy a felvételizők többsége tudja mit választ, hogy már régen megálmodta, hogy ő közgazdász, jogász, tanár, mérnök lesz, pedig nem tudják. A többség nagyjából kiszámolta, hogy ha matekból nem lesz olyan szigorú Erzsi néni, meg töriből is jót húz, akkor nagyjából milyen érettségi eredményei lesznek, aztán felcsapta az egyetemi tájékoztatót, és rábökött valamelyik népszerű szakra, miközben gőze nincs, hogy ott majd mit fog tanulni, meg azzal a szakmával hová tud elhelyezkedni.

Mivel én sem tudok személyre szabott tanácsokat adni, ezért csak általánosságban szólnék néhány szót az egyetemekről. Először is, az egyetemnek az jó, ha te oda jársz, mivel fejpénzt kap utánad, nem is keveset, így nem érdeke az, hogy kirúgjon onnan, bármennyire is dolgozol rajta. A tanárokra a leginkább igaz, hogy mindegyik a saját óráját fontosnak tartja. Hiszen ha már eljutott odáig, hogy egyetemen taníthat, akkor órási pofon neki, amikor felismeri, hogy az ő mondanivalója a kutyát nem érdekli. Ezért katalógust (névsort) irat minden órán, és ha 2-3-4 alkalommal hiányoztál nem vizsgázhatsz. Ergo be kell járni, de ne rohanjunk ennyire előre. 

Miután felvettek jelentkezel gólyatáborba, mert jó lenne ha ismernél valakit az új iskoládban, az új városodban. Itt majd pár napig keményen vedelsz, megtudod mi az a reggeli torna, a sörivó verseny, és a csapatszellem. Utána megkezdődik a tanév, beköltözöl a koleszba, felveszed a diákhitelt, bejárogatsz az óráidra, és úgy versz el a 4 év alatt egy vagon pénzt, hogy észre sem veszed, és azt sem tudod mire. És mi jön azután?

Kikerülsz az egyetemről, kezedben valószínűleg egy olyan szakmával, ami még 10000 ember kezében is ott van és munkát keres, lesz egy másfél milliós adósságod a diákhitel miatt, plusz az addigi egyetemi cimboráid 99%-ka felszvódik. Hogy ne ess pofára az új szakmáddal, adok néhány tanácsot.

Az egyetem alatt rengeteg szabadidővel rendelkezel, amit jobbára sörözésre, netezésre, új fajta hobbikra fordítasz. De emellett simán letehetsz még 2-3 szakmát amivel biztosan kapsz majd állást. Tény, hogy nem egy nívós pl jogász diploma, de ezzel lesz munkád, azzal nem. Beiratkozhatsz olyan hasznos képzésekre, mint:

- targonca vezetői engedély

- ív- láng- CO- AWI- minősített hegesztő

- CNC maró gépkezelő

- CNC forgácsoló

- C, D, E kategóriás jogosítványok

- autószerelő

- villanyszerelő

- masszőr

- felszolgáló

- tanulj meg 1-2 nyelvet perfekt, az angol mellé

Ezekkel lehet keresni, nem is rosszul. Például egy CNC marós nettó 150.000 Ft-tól fölfelé keres, ami nem is rossz kezdőfizetés. A nyelveket pedig azért írtam, mert tapasztalatom szerint a tárgyalóképes angol az már alap mindenhol. Tehát ha hívnak külföldről akkor neked fel kell venned a telefont és aktívan tolnod bele az okosságot angolul akadozás nélkül. Meg ugye a szakmai részét is vágni kell, ezt önszorgalomból megtanulod. Az senkit nem érdekel hogy milyen nyelvvizsgád van. Az az érdekes, hogy mennyire kened vágod a nyelvet amikor ott van előtted a szituáció.

Vannak szerencsés emberek minden évfolyamban, akik apuci vállalkozását veszik majd át a szakmával, vagy már le van zsírozva a helyük, nem nekik szól ez a cikk. Akik viszont egy gatyával indulnak neki az életnek, azoknak jó ha van a kezében más papír is. Mert nem az a lényeg, hogy diplomád van, mert az ma már mindenkinek van, hanem hogy hány szakmához értesz. 

Most, hogy jól elvettem mindenki kedvét az egyetemtől, azért elmondanám, hogy ne hagyja ott senki. Nem olyan rossz dolog az ha az embernek diplomája van. Sok embert megismer, sokkal szélesebb skálán vizsgálja a világot, kvázi művelt ember is lehet, de megélni is meg kell majd valamiből. Jómagam is jelentkeztem egyetemre, levelezőre, mert hátha ki lehet még hozni valamit ebből is, de eddig egy percet se tudtam dolgozni a szakmámban.

Sok sikert mindenkinek!

Ahogy telik az idő, egyre inkább csak azt látni, hogy nem haladunk előre. Keresi az ember a helyét a nagy világban, és mindenhol azt mondja, hogy senkinek nem kell. Valóban vannak kilátásaink?

Mindenki úgy helyezkedik ahogy tud. A legtöbben elmennek pincérnek, vagy újabban egyre népszerűbb a biztosítási ügynök szakma megint. Na, velük tele van a hócipőm. Kicsalnák az utolsó forintokat is a kisemberektől, miközben elhúzzák a mézes madzagot az orruk előtt, hogy ezáltal jobb nyugdíj vagy szebb ház vár rájuk. De a többség még mindig keresi a helyét. A vezetőségünk szándékos elbutítása visszafelé sül el, mert a többség öntudatra ébred. Nem robotok vagyunk, sem rabszolgák. Azért tanultunk, hogy jó életünk legyen. Nyilván nem lehet mindenkiből harmincas befutott vállalkozó, aki csak a pénzt beszedni jár, de azért egy közepes lakásra, vagy kis házra, két felnőtt két gyerek közepes minőségű életére futnia kéne. De nem futja.

Még megy a porhintés a tévéből, hogy a közmunka majd kihúzza az országort a szarból. Ezt halljuk és tényleg ne rágjunk be? Elküldenek majd utcát seperni meg víztározót építeni a világ végére éhbérért. Fogjuk be a pofánkat, mert ez a minimum, mert a kormány szerint a magyar csak lét hűt naphosszat otthon. Mert mi csak nem akarunk elmenni dolgozni, pedig ott a számtalan munkalehetőség az orrunk előtt - mondják. Ha nem mentünk el hatvanért dolgozni, akkor majd most elküldenek ötvenért. 

A legdurvább az eladói szakma. A fél ország átképezte magát eladóvá, vagy aki még nem, az árufeltöltőként nyomja az ipart. És még olyannal is találkoztam aki annyira fanatikus, hogy már-már királynak tartja magát, hogy ő eladó lett. És hogy ő jól keres, mert megkapja a havi 90-et meg még egy tízest zsebbe. Sőt, azt illető még azt is hozzátette, hogy ez egy biztos szakma az életben, főleg mert vagy 7 féle eladói végzettsége van. Mondjuk eladni azt nem tudott, mert a vevő iránti alázat az nem volt meg benne. Elkezdte ő is az egyetemet, tanár akart lenni, de minek legyen? Inkább elment először kocsmába csaposnak, aztán eladónak. Már a cigit is úgy gyújtotta mint egy úr, hogy meggyújtja az irodában, átsétál vele a bolton, majd mire kiért még két slukk és elnyomja. 

Pár napja egy ismerősömmel beszélgettem, aki megkereste a 250-et is, mint műszerész. Aztán leépítették, mert válság van ugye. Most már a 6+2 is jó lenne neki, de nem veszik fel sehová. Mondtam neki beszélgessünk róla kicsit, hogy megy az állásinterjúkra. Aztmondja ott minden oké, de hogy 140 alatt nem áll neki dolgozni. Itt a hiba - mondtam neki - 140 az sok. Ezen teljesen elhült, hogy hogyan állíthatok ilyet, mikor ő volt hogy a dupláját is megkereste. Hát igen, elmúlt. A legtöbb gyártósori droid max 120-ért nyomja, és akkor ha már ennyit keres akkor valami nagy király az üzemben.

Sebaj, lassan fizetünk, hogy dolgozhassunk.

Magyarországon leginkább három féle munkahelyen lehet elhelyezkedni, úgy mint multinál, közszférában, vagy vállalkozók cégeinél. A közszféra nem fizet jól, a multi kizsigerel. Vajon jobb-e a vállakozó keze alatt dolgozni? Nem biztos.

A vállalkozó azért indít/vezet céget, mert pénzt akar keresni. Ez az első és legfontosabb szempont neki. Ha valamire áldozni kell, akkor az olyan neki mint ha a fogát húznák. Ha egy forintot is lehet keresni valamin, akkor ő azt ki is használja. Ebből kell kiindulni.

A többség a munka törvénykönyvét nem is nagyon ismeri, de ha mégis, akkor egy fakultatívan betartható, kvázi iránymutatásnak tartja. A dolgozónak jogai? Ugyan már! A szabadságokat a tudtod nélkül kiadogatja, a bércetlid pedig csúszik néhány hónapot, nem számít. Jelenléti ívet is akkor írsz ha szól, hogy munkaügyi ellenőr várható. A fizetés az a kötelező minimum. Ha bejelent csak minimálbérre, meg még zsebbe kapsz egy kicsit, ha rendesen termeled a pénzt. Ez max egy százas összesen. A munkaidő, mint a árgógumi, nyúlik, 1-2 órát minimum naponta. Rendkívüli napokon (pl. leltár, takarítás, stb) akár plusz egy műszak. Túlórapénz az nincs, hová gondolsz? Ennyi szerinte elvárható, legyél hálás, hogy ad neked munkát. Nyelvi pótlék sincs, hiszen elvárás, hogy még a gépkezelő is legalább angolul beszéljen. Ha meg 2-3 nyelvet beszélsz, akkor meg túl okos vagy. Vagy eltitkolod, vagy repülsz. Betegszabadság sincs. Ha kiesel, más nem tudja a munkádat megcsinálni, leáll a temelés, szóval lehetsz beteg, de a munkába járás kötelező. Ha mégse jössz akkor is szabadságként adja ki. Nehogy el tudj menni nyaralni. Ebédidő fél óra, de lehetőleg 10 perc alatt ebédelj meg, mert a munka nem várhat. A bejárásodhoz nem járul hozzá. Te akarsz nála dolgozni, oldd meg.

A többségük el van szállva magától. Ugye ő a valaki, mert ő termeli a pénzt. Illetve a melós termeli, aki kvázi az övé, tehát ő termeli. A vállalkozó mindennek tudója, neked, a melósnak nem lehet igazad. Ha mégis, akkor is csak azért, mert ő azt már hamarabb kitalálta. Audi A6/ C osztályos merci/ ötös bömös a minimum. Mindig megteszi a szokásos körét a telepei között, beszedi a pénzt, és megtartja a kötelező lecseszést. Szerinte a szigor inspirálóan hat. Így is alig termelnek a melósok, mi lenne, ha még ő is engedékeny lenne. Emberség az nincs. Ha beteg a gyereked, ha fáj a fogad, ha elüt az autó, ha temetést kell intézni az a te bajod. Oldd meg magad, munkaidő után. A rendesebbje ad egy napot rá, de ezt is csak max 1 évben egyszer. 

Ha összerúgod vele a port és kilépsz, akkor hajlamos az összes bajának okozójaként számon tartani. Azért nem ment a termelés, mert te hátráltattad. A fanatikusabbja elintézi, hogy a szakmában ne kaphass többet munkát, vagy még telefonon zaklat pár hétig, hogy a kilépésed után keletkező problémákat is rádolvassa. Ha betörés történt, az is a te hibád, biztosan te csináltad. Az adatvédelmi törvényt még távolról sem ismeri. A lakcímedet, telefonszámodat zokszó nélkül kiadja másoknak, ha az ő érdeke úgy kívánja. Némelyek a zsarolástól, fenyegetőzésektől és rágalmazástól sem riad vissza. Azt hiszi, ő akkora király, hogy a rendőrség is bemondásra fog neki elsőre ugrani. Pedig a rendőröknek ő is ugyanolyan senki, mint bárki más. 

Aki hosszú távon megmarad egy vállalkozónál, annak vagy kiváltságai vannak, vagy csak pár év van a nyugdíjig, vagy a főnöke nem a fentiekbe tartozik. Mert rendes vállalkozó is van, ezerből egy. Na, ez most nem róluk szólt. 

Összegyűjtöttem néhány gyöngyszemet a HR-es trollok leginkább bicskanyitogató szövegei, visszajelzései, tettei közül, csak így, kívülállóként. Képzelem mi mehet az irodájukban.

1. Ami leginkább a szeneslapát használatára buzdít, amikor beadod a pályázatod, és nem szólnak vissza. Abszolút nem. Az önéletrajzod meg a személyes adataiddal ott kering valahol az éterben.

2. Amikor 2 hónap elteltével jön egy e-mail, hogy mennyire sajnálják, hogy nem vesznek fel.

3. "Nem vagyunk biztosak abban, hogy Ön tudna főnökök közt dolgozni"

4. "Úgy gondolja, hogy képes lenne felelős beosztásban, gyártósori operátorként dolgozni?"

5. "Mutassa be önmagát röviden."

6. "Addig én adok egy ilyen tesztet."

7. "Mi ennyi fizetést nem szeretnénk adni." (100.000 forintnál)

8. "Tudja Ön mit jelent három műszakban dolgozni?" (Mint ha ő tudná...)

9. "Diplomásként miért nem keres másik állást?"

10. "Az, hogy Ön nem felet meg, az nem az Ön személyiségének deformációja." 

Gondolom nem én vagyok az első aki ilyenekkel találkozott.

Most, hogy kezd kicsit elülni a benzinkutas kálváriám visszatérünk a kisembereket segítő további témáinkhoz. Írtunk már tanulásról, álláskeresésről, tankolásról, most pedig papírra vetünk néhány sort a spórolásról, mely nem mindenkinek olyan egyértelmű, hogyan is kell csinálni. Habár fogyasztói társadalomban élünk, miszerint mindenki fogyasszon minél többet, herdáljon, vegyen igénybe minél több szolgáltatást, mi mégis a takarékoskodásra bíztatunk mindenkit.

A fizetése nagyjából az emberek 90%-nak fix, tehát minden hónapban ugyanannyit kap kézhez. Jó magyar szokáshoz híven a legtöbben fizetésnap után gyorsan elverik a fizetés háromnegyedét a teszkóban, vagy bemegy a "hülye azért nem vagyok"-ba akciós telefonért, vagy filteres kávéfőzőért, esetleg az obiba új nagyflexért. A hónap hátralevő idejében pedig már a májkrémet is vékonyan keni, és várja hogy gyorsan elrepüljön a 3 hét. Na, ez így nem jó. 

Vannak minden hónapban sárga csekkek, úgy mint lakbér, rezsi (víz, villany, fűtés), extrák (internet, tévé). A lakbért meg a rezsit levonjuk a fizu összegéből, ez az első amit mindenképp be kell fizetni. Tartozni se jó, meg az se ha nincs fedél az ember feje felett, vagy egyszer csak nem lesz jó a kulcsunk a zárba. Az internet hasznos minden háztartásban (pl. lehet rajta 7szilvát olvasni :] ) így azt is időben illik befizetni. A tévével viszont már vitatkoznék. Jómagam az utóbbi 5 évben heti 1 óránál nem nézek több tévét. Híradó? Minek? Már nem azért nézzük, hogy megtudjuk mi történik a nagyvilágban, hanem azért hogy ha addig optimisták voltunk, akkor utána pesszimisták legyünk, rossz kedvünk legyen a sok baleset és csalás hallatán. Ha híreket akarok látni, elolvasom az interneten. A szórakoztató műsorok mást jelentenek nekem, és mást a tévétársaságoknak. Ha tévé akkor Discovery és társai, abból tényleg jó, ha ragad ránk valami. Ez nem azt jelenti, hogy dobjuk ki a karácsonykor akciósan vett 1080p tévénket, mert azon még kitűnően lehet filmet nézni, Xboxozni, vagy Keresztapa-maratont tartani a haverokkal, kinek mi. 

Tehát ha ezeket befizettük a fizetésünk maradékából levonunk legalább 10.000 forintot takarékoskodás címen, a többit pedig leosztjuk annyi napra, amennyi van még következő fizetésig. Ha 2.000 forintom van minden napra, és ezzel tisztában vagyok, akkor ha 5.000 forintért vásárolok a teszkóban, akkor másnapra már nincs pénzem, meg harmadnapra is csak a fele van. Ha 15-ért veszek egy farmert/cipőt/bármit akkor egy hétig nincs már pénzem. Tetszik érteni? A megtakarított kis 10.000 forintokat pedig szűkösebb időkre, mondjuk karácsony környékére, gyerekeseknek iskolakezdésre félretesszük. 

Amin még nagyon sokat lehet spórolni az a telefon. Én elég nagy baráti társasággal rendelkezem, mégsem több a számlám 4000-5000 forintnál. Észrevettem, hogy sokaknak a telefonálás a hobbija. Ha unatkozik, felhívja az ismerősét, és 10-20-30-nagyon sok percet csak úgy elcseverésznek. Ezeket az ismerősöket meg lehet keresni skype-on, facebookon, msn-en, lehet mikrofonozni, webkamerázni, ingyen van. Vagy lehet velük találkozni meló után és meginni egy sört.

A következő pénznyelő, az autó, amibe beletöltöd a nagyon drága üzemanyagot, meg szervizbe hordod. Tudom, hogy vidéken elég nagy kényszer a kocsi, mert sok nagyvárosban délután 4 után csak óránként jön a helyi járat, de a nagyfaluban - ha nem sietsz és nem viszel cuccot - akkor azért kényelmesen el lehet békávézni, tizedannyiból. Laktam pesten, és már akkor is volt kocsim, de nagyon ritkán éreztem szükségét annak, hogy elővegyem, mert minek? 

Ha beesik hozzánk egy nagyobb összeg, mert örököltünk/bizniszeltünk/sok volt a fusi, akkor célszerű a kis megtakarításba rakni legalább a felét. A többiből meg megveheted a hőn áhított ikeás tévéálványt, vagy a karbon hatású matricát a kocsidra. Esetleg elviszed az asszonyt a Balatonra. Az alapvető gondolatmenet a "mennyi mindent vehetek belőle?" szintről el kell jusson a "mennyit tudok megtakarítani belőle" szintre. 

Mire jó a sok megtakarítás? Kis felsorolás a teljesség igénye nélkül:

- munkanélküli hónapok átvészelése

- váratlan kiadások fedezése (pl leszakadt a franciaágy, vagy a gyereknek ellopták a telefonját)

- APEH hátralék rendezése, melyről a legváratlanabb helyzetben fognak értesíteni

- esküvő/temertés

- autó műszaki vizsga/javítás

- gyerek iskolakezdése, osztálykirándulás befizetése, vagy váratlanul lerúgta a radiátort az isiben)

- elemi kár a házadban, kocsidban, stb.

- elmennél a tengerhez

- elmennél fesztiválozni

- tandíj

- hirtelen soha többé nem kapcsol be a laptopod/tévéd/telefonod

- meglepnéd az asszonyt/férjedet

Még végezetül annyit, hogy megosztom veletek én mit adtam fel az elmúlt öt évben. Csak hogy ne bort igyak vizet prédikáljak:

- cigit

- tévét

- évente laptop cserét

- sok sörözést

- vezetékes telefont

- drága internetet

- mozit

- évente mobiltelefon cserét (hihetetlen, hogy az Ericssonom 4 éve hibátlanul működik)

- motorozást (ezt siratom azóta is)

- heti 3 bulit redukáltuk két havonta egyre

Nem mondom, hogy a spórolás könnyű, mert elhatározás, önfegyelem, és odafigyelés kell hozzá, de nem folyik ki a kezünkből a pénz ezresenként, nem fogunk ott állni hónap közepén, hogy nincs mit enni, és nem fog csődbe juttatni, ha váratlan kiadásunk lesz.