7szilva

Kedves Olvasóim!

Az utóbbi napokban több olyan blogbejegyzést, cikket, e-mailt olvastam, hogy sokan egyszerűen nem találnak munkát, soha senki nem válaszol nekik, és közülük többen fél évnél régebben munkanélkül vannak. Valóban nagyon nehéz állást találni, pláne jó állást, így együttérzésünk jeléül segítő jobbot nyújtunk az álláskereső honfitársainknak! Ha nem találsz munkát, vagy most kezded az álláskeresést:

- írd meg az önéletrajzodat

- írj egy levelet hozzá röviden, hogy ki vagy, hol élsz, milyen munkákat szeretnél megpályázni

- e-mailben küldd el a 7szilva e-mail címére (jobb oldalt alul megtalálod)

Mi elolvassuk, és válaszlevelünkben hasznos információkkal látunk el, hogy nagyobb esélyed legyen megkapni a kiszemelt állást. Mindezt ingyen, és természetesen később sem kell majd termékbemutatóra jönni, meg nem is fogunk elárasztani különböző okj hiénák ajánlataival, és persze az e-mail címeteket semfogjuk kiadni senkinek. Itt sem tesszük közzé a beérkező leveleket (hacsak nem kéritek :-) Sok évet töltöttünk mi is munkakereséssel, lehet, hogy tudunk adni néhány hasznos tippet. A válasz az e-mail dömpingtől függ, lehet hogy még aznap válaszolunk, lehet hogy csak egy hét múlva, szóval köszi a türelmet előre is. Fontos, hogy mi csak segítünk, tehát nem írjuk meg senki helyett az önéletrajzot, meg nem kutatunk állások után! A gesztenyét mindenkinek magának kell kikaparni. Ez az akció addig tart ameddig tart, és van erőnk, időnk csinálni.

Tehát küldd el nekünk a CV-t, mi meg megírjuk neked a frankót! 

Az alábbi kéziratot Dr. Erdész Károly olvasónktól kaptuk. Érdekes gondolatok vannak benne, ezért vitára bocsátjuk. Tudományos rovatunk következik.

Sokan szeretik, sokan szidják. Valaki ennek köszönheti a szerencséjét, más a nyomorát. Ideje kicsit felcsapnunk a kapitalizmus nagykönyvét, hogy megismerjük kicsit azt a gazdasági rendszert, amiben élünk. Kapitalizmus kisokos laikusoknak.

A kapitalizmus szót sokan a lóvéval, tőzsdével és amerikával hozzák összefüggésbe, ami egyfelől helytálló, másfelől meglehetősen hiányos elképzelés. A kapitalizmus nem egy államforma, hanem egy gazdasági berendezkedés - magyarul egy pénzmozgatási forma - amelynek alapelve, hogy a termelés magántulajdonban van (tehát nem állami), aminek az első számú és legfontosabb célja, hogy profitot termeljen. Hogy mit gyárt, azt pedig a piac határozza meg. A piac pedig a nép fogyasztása. Ha az emberek többségének party napszemüvegre van szüksége, akkor a gyárak azt fognak gyártani.

A valóságban ez az egész úgy néz ki, hogy vannak a multinacionális cégek és vannak a vállakozók, akiknek mi, a pór nép melózunk, éhbérért. Mert ugye nekik a profit az első, nem az ember. Ha kereshet rajtad még egy forintot a vállalat, akkor fog is. Megkapod a kis béredet, amit a csekkek befizetése után elkölthetsz bármire, de többnyire úgyis olyan vállakozók zsebében fog landolni, mint akik téged is éhbérért dolgoztatnak. Ez erről szól, nincs mit szépíteni rajta. Hogy hol vered el a pénzed az mindegy. Ha party napszemcsit veszel, akkor party napszemcsi gyártó kizsákmányoló kezébe kerül a zsé, ha meg szalámit veszel, akkor meg a szalámi gyártó kizsákmányolóéba. A cél a profit, mindig és mindenek előtt.

A kérdés, hogy hol van itt az ember, vagy az emberség? Mondanám, hogy sehol, de ez nem lenne igaz. A mi kis kapitalista országunkban vannak civil fórumok, segélyező szervezetek, klubok, önjelölt bloggerek (mint a 7szilva), akik felemelik szavukat a kizsákmányolás ellen, szociálisabb körülményeket követelve. A probléma csak ott van, hogy ebben nincs pénz. Nem a nyerészkedésről beszélek, hanem arról, hogy senki nem jön, és ad X forintot, hogy azt osszuk szét a rászorulók között. Miért? Azért mert - kapaszkodj - nem éri meg. Ebben a gazdasági rendszerben, ha valaki adna nekem 1000 forintot, hogy azt osszam szét az olvasóim között, akkor utána azt várná, hogy én 1000+X forintot juttassak vissza. És akkor innen el is jutottunk oda, hogy miért épülnek le egyre inkább például az állami szociális ellátások. Azért, mert nem termel profitot. Beletesz az állam rengeteg zöldhasút, holott abból vehetne MOL részvényeket és tőzsdézhetne velük. Tetszik érteni? Ami marad, és amihez nyúlni lehet egy szociális szervezetnek az kizárólag az, amit önerőből létre tud hozni.

Mi az, hogy szociális/szocialista? Ezt a kis kitérőt is meg kell ejtenünk. A szocializmus nem az MSZP, mert azok csak önjelölt szocialisták, akik kikiáltották magukat mindenki megsegítőjének, közben pedig 10 forint már csak 3 forintot ér, a kenyér ára meg a triplája. Szép dolog kikiáltani magunkat szocialistának, de ahhoz tenni is kell. A szocializmus tehát egy olyan idea/elképzelés, ami elveti a magánérdeket, és kollektívákban/tömegekben gondolkodik. Tehát nem egy vagy két ember milliárdossá tétele az érdek, hanem az, hogy éljünk ugyanebből a pénzből többen, de csak úgy átlagosan. Az előző példához visszatérve; nem ad nekem senki 1000 forintot, hogy osszam szét az olvasóim között, hanem az olvasók és én elmegyünk a gyárba, termelünk, és fejenként mindenki keres annyit, mint ha szétosztottam volna az ezrest. Ez a lényegi differencia.

Mi a különbség tehát a kapitalizmus és a szocializmus között? Míg a kapitalizmusban a társadalom 1 százaléka irtózatos módon, már már elképzelhetetlen szinten megszedte magát, addig a maradék 99% a középosztály alatti szinten megpróbál valahogy túlélni. Ez van most. Mi volt régen? Az emberek 99 százalékának volt munkája, és megélt középszinten. Futotta egy panellakásra, egy Ladára, évente egy hétre a Balatonnál, és két gyerek felnevelésére, de ennyi. Nem lehetett vállalkozni, nyugati luxusmárkáknak hódolni, nem lehetett tehát megpróbálni se - legálisan - azt, hogy egy forintból kettőt csináljunk. Ez azoknak, akik most az 1% dúsgazdag, hatalmas nyomor volt, viszont azoknak, akik most a 99% pór nép, áldás volt.

Mi tehát a megoldás? Vezessük vissza a szocializmust? Nem, hiszen nem fenntartható. A válasz valahol az arany középút lenne. Tehát az 1% élehetne fele olyan gazdagon, amiből a maradék élhetne kétszer olyan jól. Az emberség része viszont rajtunk múlik. A nagy törtetésben, a profitszerzésben csak eltaposni tanultuk meg a másikat, és sokszor már azokat tapossuk el, akiket nem kellene. A munkahely lehetne családbarát, a melós meg lehetne szorgalmas. Lehet, hogy a nagy plazmatévé helyett elég egy kisebb, a megspórolt pénzből pedig el lehet vinni a családot a Balatonra egy hétvégére.

Van egy úriember, bizonyos Michael Moore, aki elég élesszavúan bírálja az USA gazdaságát és társadalmi berendezkedését. Érdemes néhány filmjét megtekinteni, hogy ott milyen állapotok uralkodtak az elmúlt 10 évben, és szembetűnő lesz a hasonlóság, hogy az ottani szemét húzásokból mennyi valósult meg kicsi hazánkban, vagy mi volt az, ami majdnem megvalósult, de hála Istennek mégsem. Aki kicsit komolyabban szeretne elmerülni a témában, annak ajánlom a Kapitalizmus: Szeretem! vagy a Sicko című dokumentumfilmjét. 

Már régóta gondolkodom ennek a cikknek a megírásán, de mindig elodáztam, mert nem szeretek politikai témákba belemenni. Erről is csak úgy irogatok, mivel pártatlan vagyok, illetve mind tré.

Tehát a lényeg, hogy az utóbbi hónapokban rendszeresen tűnnek fel olyan beszédek és sajtónyilatkozatok, hogy itt kérem szépen dolgozni kell, illetve munkás ország leszünk. Nem is lenne ezzel semmi gond, hiszen dolgozni mindenkinek kell - a gyerekeket és a nyugdíjasokat leszámítva - csak hát megint a megvalósítás az, amin már fáj a hasam a nevetéstől. Ugyanis a kommunizmus újra feltalálása egy jobboldali párttól már elvele fejvakarásra késztet, de az, hogy azt hiszik, hogy a magyar egy naplopó munkakerülő, az meg már inkább bicskanyitogató. Hiszen arra vágyunk, hogy legyen jó munkahely, jó fizetés, középosztály. Ehelyett csak azt látjuk, hogy "az ellenség köztünk van", mert felül kell vizsgálni a korkedvezményes nyugdíjast, a rokkant nyugdíjast, az orvost, stb. Aki már egy nüansznyit jobban élt, összehozott magának egy szebb lakást, egy új autót, egy frankó nyugdíjat, az már egyből a nép ellensége, utolsó élősködő. Mert a magyar ember dolgos, de ugyanakkor irigy, és a mai napig is dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha az övé megdöglött. Tényleg csak az ellenségkeresésben lennénk összetartóak?

Aztán arról ne is beszéljünk, hogy a munkahelyteremtést rögtön úgy kezdték, hogy a közintézményekben végig söpört egy olyan méretű tisztogatás, amely némelyik nagy történelmi katonai puccsot is megszégyeníti. Aki párt tag volt, az ügyintézőből egyből képviselő, meg vezérigazgató lett, aki meg nem volt az, az meg a rendszer ellensége, szemét balos. Nem érdekelte őket szegény Magdi néni, aki csak a vidéki kisváros jegyzőjének titkára volt, hogy 52 évesen hogyan fog megint munkához jutni, mikor 30 évet töltött el a közigazgatásban, ahol ugye ő most ellenség. Fütyültek ezek arra, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, akik évtizedekig szolgálták a közt. Csak nem azt mondják, hogy "vesszen a kommunista disznó" hanem hogy "fiatalítunk", meg "nincs meg a bizalom". 

Aztán jönnek a nagyobb volumenű tisztogatások, amik ugye a nép szemében jogosak - említettem már a szomszéd tehenét -, de a politikai életben egyáltalán nem korrekt. Ismerjük ugye azt az elvet, hogy az ellenséget sosem taposhatjuk el teljesen, mert lesz még, amikor ők fognak hatalomra jutni, és akkor ugye minket se tapossanak el végleg. De mit gondoltatok? Hogy majd ezek most, hogy lecsuktak minden rohadt síboló gennyládát, majd jól lecsökkentik a fizetésüket kilencvenezerre, meg majd elmennek nyugdíjba ötvenezerért, és majd szivességből és hazaszeretetből elvezetgetik ezt a remek országot? Fütyülnek ezek ránk, sőt, hogy befogjuk a pofánkat majd lecserélik a céges páncélozott audit skoda superb-re. Hát köszi! Fütyülnek ezek mindenre. Szép dolog egy egész életet füttykoncertben eltölteni, de azért lesz majd, amikor a narancs már nem lesz menő, hanem mondjuk már mindenki inkább szilvát enne mint narancsot, és akkor bizony a szilvások sem fognak kesztyűs kézzel bánni a narancsszedőkkel. És ahogy én látom, egyre több a hétszilvafás ember, egyre több embernek szorul ökölbe a keze, és ha egyszer a nép igazán berág, akkor tudjuk ugye, hogy mire képes.

Engem is majd elásnak ezért a cikkért, vagy munkát ajánlanak, hogy fogjam be a pofám, esetleg jön értem egy nagy fekete autó. De legalább vállaltam, hogy ezt mondom. Nem vagyok én se jobbos, se balos, csak egy állástalan és dühös polgár. Hogy mi a kommunizmus hét csodája, azt pedig Fábry mester megosztja velünk.

Eljött ez a pillanat is kicsiny életünkben, amikor az egyetemre jelentkezők többsége egy lépéssel följebb léphet a tudományos fokozatok szamárlétráján. Szeretnék gratulálni a 7szilva nevében mindenkinek, akinek sikerült. Hosszú várakozás, sok tanulás, küzdelem, felvételi és matek tanár győzködése ért most célba. Íme néhány jó tanács, ha megittátok a pezsgőt :)

Legelső körben azt javasolnám minden gólyának, hogy a gólyatáborba feltétlenül menjen el, hiszen itt kezdődik az igazi vedelés a valódi közösségépítés. Nem rossz dolog úgy kezdeni az évet, hogy vannak már ismerőseid, illetve rengeteg egyetemmel kapcsolatos hasznos infó is elhangzik ezekben a táborokban, amik megkönnyítik a kezdést. Sokan megalázónak gondolhatják ezeket a táborokat, pedig nem azok. Minden csak a szórakozásért van, és csak abban kell részt venned, amiben akarsz.

Tanuljatok, mert azért mentetek egyetemre. Az év nagy része buli, meg pia, meg haverok, de ha ZH van, vagy vizsgaidőszak, akkor biza tanúni kő'! A tanuláson kívüli időt pedig fordítsátok a közösségetekre. Ne várjátok, hogy mások szórakoztassanak, szervezzenek programokat, teremtsenek közösségi életet, mert ez a ti feladatotok. Jómagam anno rengeteget dolgoztam az iskola diákjaiért, sikerült igazi, összetartó közösséget kovácsolni, és annál szebb dolog pedig nincs.

A HÖK egy olyan valami, amit ne akarjatok megérteni :) A neptun is ilyen.

Ha van rá leheőség, akkor ki ne hagyjátok a kollégiumot! Az ám az igazi egyetemi élet, és rengeteg információ cserél ott gazdát. Megérne egy külön cikket.

Akit pedig nem vettek fel, az ne keseredjen el. Van egy éve, ami alatt tud dolgozni és összeszedni nem kevés pénzt, hogy mire felveszik legyen miből elkezdeni a tanulmányokat. Egy átlagos diák kb. 100.000 forintba kerül mindent összeadva. Ez nem kis pénz. Csináljatok meg egy használható szakmunkát. Akár olyat amihez közötök sincs, de mégis jól jöhet később. 

Nagyjából ennyit szerettem volna megosztani veletek. Most megyek én is ünnepelni kicsit, mert engem is felvettek mesterképzésre, levelezőn. Hamar elmegy az a két év :)