7szilva

Most, hogy kezd kicsit elülni a benzinkutas kálváriám visszatérünk a kisembereket segítő további témáinkhoz. Írtunk már tanulásról, álláskeresésről, tankolásról, most pedig papírra vetünk néhány sort a spórolásról, mely nem mindenkinek olyan egyértelmű, hogyan is kell csinálni. Habár fogyasztói társadalomban élünk, miszerint mindenki fogyasszon minél többet, herdáljon, vegyen igénybe minél több szolgáltatást, mi mégis a takarékoskodásra bíztatunk mindenkit.

A fizetése nagyjából az emberek 90%-nak fix, tehát minden hónapban ugyanannyit kap kézhez. Jó magyar szokáshoz híven a legtöbben fizetésnap után gyorsan elverik a fizetés háromnegyedét a teszkóban, vagy bemegy a "hülye azért nem vagyok"-ba akciós telefonért, vagy filteres kávéfőzőért, esetleg az obiba új nagyflexért. A hónap hátralevő idejében pedig már a májkrémet is vékonyan keni, és várja hogy gyorsan elrepüljön a 3 hét. Na, ez így nem jó. 

Vannak minden hónapban sárga csekkek, úgy mint lakbér, rezsi (víz, villany, fűtés), extrák (internet, tévé). A lakbért meg a rezsit levonjuk a fizu összegéből, ez az első amit mindenképp be kell fizetni. Tartozni se jó, meg az se ha nincs fedél az ember feje felett, vagy egyszer csak nem lesz jó a kulcsunk a zárba. Az internet hasznos minden háztartásban (pl. lehet rajta 7szilvát olvasni :] ) így azt is időben illik befizetni. A tévével viszont már vitatkoznék. Jómagam az utóbbi 5 évben heti 1 óránál nem nézek több tévét. Híradó? Minek? Már nem azért nézzük, hogy megtudjuk mi történik a nagyvilágban, hanem azért hogy ha addig optimisták voltunk, akkor utána pesszimisták legyünk, rossz kedvünk legyen a sok baleset és csalás hallatán. Ha híreket akarok látni, elolvasom az interneten. A szórakoztató műsorok mást jelentenek nekem, és mást a tévétársaságoknak. Ha tévé akkor Discovery és társai, abból tényleg jó, ha ragad ránk valami. Ez nem azt jelenti, hogy dobjuk ki a karácsonykor akciósan vett 1080p tévénket, mert azon még kitűnően lehet filmet nézni, Xboxozni, vagy Keresztapa-maratont tartani a haverokkal, kinek mi. 

Tehát ha ezeket befizettük a fizetésünk maradékából levonunk legalább 10.000 forintot takarékoskodás címen, a többit pedig leosztjuk annyi napra, amennyi van még következő fizetésig. Ha 2.000 forintom van minden napra, és ezzel tisztában vagyok, akkor ha 5.000 forintért vásárolok a teszkóban, akkor másnapra már nincs pénzem, meg harmadnapra is csak a fele van. Ha 15-ért veszek egy farmert/cipőt/bármit akkor egy hétig nincs már pénzem. Tetszik érteni? A megtakarított kis 10.000 forintokat pedig szűkösebb időkre, mondjuk karácsony környékére, gyerekeseknek iskolakezdésre félretesszük. 

Amin még nagyon sokat lehet spórolni az a telefon. Én elég nagy baráti társasággal rendelkezem, mégsem több a számlám 4000-5000 forintnál. Észrevettem, hogy sokaknak a telefonálás a hobbija. Ha unatkozik, felhívja az ismerősét, és 10-20-30-nagyon sok percet csak úgy elcseverésznek. Ezeket az ismerősöket meg lehet keresni skype-on, facebookon, msn-en, lehet mikrofonozni, webkamerázni, ingyen van. Vagy lehet velük találkozni meló után és meginni egy sört.

A következő pénznyelő, az autó, amibe beletöltöd a nagyon drága üzemanyagot, meg szervizbe hordod. Tudom, hogy vidéken elég nagy kényszer a kocsi, mert sok nagyvárosban délután 4 után csak óránként jön a helyi járat, de a nagyfaluban - ha nem sietsz és nem viszel cuccot - akkor azért kényelmesen el lehet békávézni, tizedannyiból. Laktam pesten, és már akkor is volt kocsim, de nagyon ritkán éreztem szükségét annak, hogy elővegyem, mert minek? 

Ha beesik hozzánk egy nagyobb összeg, mert örököltünk/bizniszeltünk/sok volt a fusi, akkor célszerű a kis megtakarításba rakni legalább a felét. A többiből meg megveheted a hőn áhított ikeás tévéálványt, vagy a karbon hatású matricát a kocsidra. Esetleg elviszed az asszonyt a Balatonra. Az alapvető gondolatmenet a "mennyi mindent vehetek belőle?" szintről el kell jusson a "mennyit tudok megtakarítani belőle" szintre. 

Mire jó a sok megtakarítás? Kis felsorolás a teljesség igénye nélkül:

- munkanélküli hónapok átvészelése

- váratlan kiadások fedezése (pl leszakadt a franciaágy, vagy a gyereknek ellopták a telefonját)

- APEH hátralék rendezése, melyről a legváratlanabb helyzetben fognak értesíteni

- esküvő/temertés

- autó műszaki vizsga/javítás

- gyerek iskolakezdése, osztálykirándulás befizetése, vagy váratlanul lerúgta a radiátort az isiben)

- elemi kár a házadban, kocsidban, stb.

- elmennél a tengerhez

- elmennél fesztiválozni

- tandíj

- hirtelen soha többé nem kapcsol be a laptopod/tévéd/telefonod

- meglepnéd az asszonyt/férjedet

Még végezetül annyit, hogy megosztom veletek én mit adtam fel az elmúlt öt évben. Csak hogy ne bort igyak vizet prédikáljak:

- cigit

- tévét

- évente laptop cserét

- sok sörözést

- vezetékes telefont

- drága internetet

- mozit

- évente mobiltelefon cserét (hihetetlen, hogy az Ericssonom 4 éve hibátlanul működik)

- motorozást (ezt siratom azóta is)

- heti 3 bulit redukáltuk két havonta egyre

Nem mondom, hogy a spórolás könnyű, mert elhatározás, önfegyelem, és odafigyelés kell hozzá, de nem folyik ki a kezünkből a pénz ezresenként, nem fogunk ott állni hónap közepén, hogy nincs mit enni, és nem fog csődbe juttatni, ha váratlan kiadásunk lesz.

Előző cikkemben a benzinkutas csalások formáival ismertettelek meg titeket. Ezúttal az érem másik oldaláról fogok írni - mert így korrekt. Ahogyan azt írtam dolgoztam benzinkúton, így jobbára személyes tapasztalatokról fogok írni, valamint kutas kollégák elbeszélései alapján. Had szögezzem le már az elején, hogy ez személyes vélemény, tehát nem vonatkozik általánosan minden benzinkútra, viszont a kagylós kutaknál számos motívum fellelhető.

De vajon ki megy benzinkutasnak? Elvégre ha megkérdezünk egy kisgyereket, hogy mi lesz ha nagy lesz, akkor ritkán mondják, hogy benzinkutas, vagy shop eladó. A szakmában nincs motiváció. Ugyanannyit keres az is aki 10 éve ott van, meg az is aki 1 hete jött, és senkinek sincsenek kiváltságai az évek múlvásával. Előrelépési lehetőség nincsen. Ha egész pályafutásod során nyalsz a kútvezetőnek, akkor átveheted a helyét, ha ő feljebb lép, de ez kb 10 évet jelent. Ki lesz tehát benzinkutas? Megmondom, akit a kényszer rávisz, mert nem talált éppen jobbat. Én is így lettem kutas. Tél volt, a malacperselynek kilátszottak a bordái, így hát amikor egy barátom beprotezsált kénytelen voltam elfogadni. A kollégák mindegyike szakmával rendelkező, értelmes ember volt, aki szabadult volna.

Először csak az általános rossz dolgok voltak, mint pl a télen/nyáron/hóban/sárban placcon stázsálás, amihez a cég nem adott megfelelő munkaruhát. Kaptam egy acélbetétest, ami két számmal nagyobb volt, egy vászon nadrágot, széldzsekit, kardigánt, meg egy nyúlott és szakadt sapkát. Az első napomon csontig hatolt a hideg. Másnap már 3 pulóver, jégeralsó, két nadrág, három zokni, bundás kesztyű, sál tarkított. Még így is két tankolás közt a shopban múlattam az időt, mert ott legalább meleg volt. Ennek azért volak hátrányai.

A fizetés bruttó 94.000 kitűnő magyar forint volt, plusz a jatt. Ezért a pénzért napi 12 órát kellett dolgozni, váltott műszakban, 6-18 óráig, és heti 4 napot dolgoztunk (hivatalosan). Azért ha helyettesíteni kellett, voltak 18 órás műszakok, meg néha 24 órásak is. Nehéz volt a rossz cipőben, fáradtan, lezsibbadva 24 órát végig strázsálni. Gondoljunk bele, hogy valaki már a 8 órás munkaidejének az utolsó 2 óráját is végigszenvedi. Ez meg háromszor annyi, nem kevés. A nappalos műszak kezdetben jó volt, mert akkor még nem volt olyan drága a benzin mint most. Jöttek szépen az autók, tankoltam, mostam a szélvédőt, gurultak a százasok és a kétszázasok, főleg a nőktől. Egy átlagos műszakban a lustább kollégák a 3-4000 Ft jattot összeszedték, de én lelkesebb voltam és sokszor a duplája megvolt. A havi keresetem az első két hónapban 150.000 Ft körül alakult mindösszesen, ami egész jó. Nem is panaszkodtam, elvégre egy kezdő köztisztviselő nem visz haza ennyit. Aztán ahogy egyre drágult a benzin, úgy csökkent a jatt. A végén már örültem ha napi 2000 Ft összejött, és ritkán volt meg a havi száz összesen, ez viszont már elég sovány vígasz. Ráadásul a szomszéd nagyvárosban 5-10 forinttal olcsóbb volt az üzemanyag, így a forgalom is lecsökkent. Volt hogy 3-4 órán keresztül csak a pusztát néztük.

Az éjszakás műszak az para volt. Egyrészt nem lehetett aludni, ami most megdöbbentő kijelentésnek tűnhet. De eddig akárhol dolgoztam éjszakásban, ha elvégeztem a munkámat időben, akkor a maradék időben lehajthatta 1-2 órára az ember a fejét. Nem kell mondanom mennyire hulla tud lenni az ember amikor állandóan változó műszakban van. Rendszeres volt a beosztásban az éjszaka után 1 szünnap, majd nappalos műszak. Tehát lenyomtad az éjszakát, hazaértél reggel 7kor, aludtál délután 4-ig, majd egész éjszaka forgolódtál és mehettél másnap reggel 6-ra vissza dolgozni. Ez rendszeres volt, sőt volt, hogy valakinek 6-7 ilyen volt egy hónapban. Ezen kívül volt egy olyan szabály, hogy éjféltől reggel 4-ig kint kell állni vigyázzállásban a kútoszlopok között, amely idő alatt szociális szükségleteket nem lehet kielégíteni, tehát se WC, se evés. Rendszeres megjegyzés volt köztünk, hogy azt a köcsög marketingest/osztályvezetőt/igazgatót aki ezt kitalálta kikötnénk a a kútoszlophoz minusz tízben éjféltől négyig a hiányos munkaruhánkban, csak hogy érezze a törődést. Vásárló egyébként nem nagyon volt. Este 10-ig max 10 autó és utána csend és hullaszag, monotonitás ezerrel.

A kollégákat nagyon szerettem. Hamar elfogadtak, rendes, kedves társaság volt. Habár mindig körüllengett mindenkit, hogy rettegtek a leltárhiánytól, illetve a főnöktől, ezért képesek voltak 1 hiányzó doboz cigin rendszeresen összeveszni. Mindenki kivétel nélkül szabadulni akart a cégtől, vagy a pénztelenség miatt, vagy a szemétkedések miatt, így voltak olyan műszakok, amely tömény panaszáradattal telt oda-vissza. Minden reggel a helyi napilap állásrovatainak böngészésével telt. Nem akart senki maradni, de senki nem akart igazán elmenni se. Féltek attól, hogy ha felmondanak, akkor még ettől a kis pénztől is elesnek, így meg nem is kerestek igazán. Ha láttak egy jó állást az újságban elhangzott egy "de jó lenne" aztán végül sosem hívták fel. A társaság gyorsan cserélődött. Egy hónap alatt legalább 1 személycsere volt, így pár hónap alatt én már veteránnak számítottam.

Ez még mind nem zavart volna, ha nem lettek volna a főnök szemétségei, lehúzásai. Talán még mind a mai napig kutas lennék. Az egyik ilyen volt az úgynevezett leltárhiány, amit a dolgozóknak kellett megfizetni. Ezzel még nem is lenne baj, ha eltűnik valami, akkor azt ki kell fizetni, emiatt fokozottan figyeltünk, hogy lopás ne legyen. Leltár félévente volt, és fejenként 20.000-60.000 Ft körül mozgott az összeg. A főnök sosem adott bele, de ez még csak a kisebb gond lenne. Ennek max 1%-ka volt lopás, kb. 5-10%-ka a shoposok hibája pl vissza nem küldött újságok, magazinok, fel nem ütött cigik, sutyiban elcsócsált csokik. A maradék 89% viszont a lejárt termékek voltak. Igen, a dolgozókkal fizettették ki a lejárt temékeket eladási áron. Minden nap beszedtük az aznapi jelárt termékeket, majd betettük egy szekrénybe. Dobozszám a redbull shotok (800 Ft/db), csokik, üdítőből rengeteg, orbit rágók dobozszám, illatosítók, és a legjobb, olajak amikből az 1 literes 2000-7000 Ft. Volt, hogy 18 db motorcsónak olaj járt le. Ezeket a cuccokat a főnök mindig eltűntette, kidobálta, innentől meg ugye leltárhiány. Nem tudtunk ellene mit tenni. Gondoltunk rá, hogy elrejtjük, de örökké nem tologathatjuk az egyre növekvő hegyet.

A másik nagy lehúzás a pinkapénz volt, melyet elvileg a félretankolásokra tettünk félre (pl dízel autóba véletlenül benzint tankolunk). Ez napi 500 forint volt shopostól és kutastól egyaránt nappalos szakban, tehát havi 30.000 forintot jelentett. Csak később tudtam meg, hogy a félretankolásokat mindenki maga fizeti. A pinkából pedig a főnök minden hónapban 15.000 forintot kútbiztosításra, amiről soha egy csekket vagy szerződést nem láttunk. Továbbá 7.000 forintot a vezetékes telefon vonaldíjára, csak arra hogy ott van, plusz még annyit amennyi a havi számla volt. Maradt jó esetben havi 8.000 Ft a 30-ból, amit végül leltárhiányra fordítotunk.

További nagy szivatás volt a szabadságok kiosztása. Minden hónapban a főnök kiírt kettőt. Oké, hogy ő rendelkezik vele, de se a beosztásba nem került bele, se egy aláíró tömböt nem láttunk, de még csak nem is szólt. Mindössze a fizetési papíron virított a levont 2 nap. Karácsony környékére vagy egy nyaralásra való már nem is maradt így. Egyszer számon kértem, hogy miért ír ki nekem minden hónapban két napot, és miért nem szerepel a munkabeosztásban. Erre majdnem kirúgott.

Döntések születtek az a szempont szerint, hogy nehogy már jól érezzük magunkat, és ezt komolyan mondom. Ha pl szerettünk volna műszakot cserélni, mert úgy mindkét félnek jobb, akkor csak azért se engedélyezte a főnök. Volt egy pad, ahová szabad perceinkben egy cigi erejére kiültünk, és amikor a főnök meglátta, elvitette a padot. Ez max napi 10 percet jelentett, de őt ez zavarta. Ha nyáron az árnyékos részre parkoltál a kocsiddal, akkor közölte hogy állj odébb - a napra. Rendszeresen vagdalkozott a főnök, hogy mi biztos kémkedünk utána, meg nem úgy volt a számítógépe ahogy ő hagyta, holott be volt zárva az iroda, nekünk meg nincs kulcsunk hozzá. Minden nap visszanézte az előző nap kamerafelvételeit, hogy most éppen miért szóljon be. Ha zsebre dugtad a kezed - mondjuk mert fázott - akkor azért kaptál. Ha egy autóhoz valamiért nem mentél oda, akkor meg azért. A sapka és a nyuszika esete, ismerjük.

A szemétkedés csúcsa a prémium üzemanyagok, pontgyűjtő kártyák és a shopos termékek eladása volt. Mindegyikre volt egy napi célszám, hogy mennyit kell teljesíteni. Lehetetlen számok voltak. Mindig a maximálisan elérhetőnek a dupláját kérte számon a főnök. És ha valamilyen oknál fogva megvolt, mert besett egy Porsche, akkor meg azért kaptál, hogy miért nem tudsz a többi napodon is ilyet produkálni. De ezen kívül voltak célszámok olajra, szélvédőmosóra, sőt, volt egy füzet ,amibe vezetni kellet, hogy hány motorháztetőt nyitottunk fel aznap (!!!) Néha kijött a főnök sertepertélni a placcra, rugdosta a faleveleket, meg a köveket, csak hogy hallja, hogy előadod-e a több oldalas marketing szöveget minden vásárlónak az összes prémium üzemanyagról. Ha végigmondtam volna mindenkinek, már duzzadt lilára verték volna a képem. Ehelyett inkább ő beszélt úgy velem mint a kutyájával, hogy mekkora balfasz vagyok, hogy még ezt se tudom eladni, meg smemire nem vagyok képes, és hogy én miért fogadok szót a vásárlónak. Igenis tessék belebaszni a jobbikat a tankba. Pedig én voltam a második legjobb embere, meg voltam hónap dolgozója is, nem linkeltem el a munkát.

De mindezek miatt még mindig nem jöttem el. A távozásom oka, hogy diplomám volt. Ezt valamelyik seggnyaló kikotyogta a főnöknek - mert az önéletrajzomba csak egy érettségit vallottam be - meg azt is ,hogy két dolog van a világon amit nem vagyok hajlandó megcsinálni, az utcaseprés és az árokásás. Nem nagyképűség, de ha végig tanultam 5 évet, kifizettem pár milliót, akkor ha diplomás állást nem is kapok, de legalább az utcát ne én söpörjem. Persze rendszeresen rám osztotta az utcaseprést, amit én nem csináltam meg. Mikor látta, hogy ellenállok, akkor fegyelmit adott, mert nem mentem ki az ebédidőmben 6 darab autóhoz. De hogy a másik 200-hoz kimentem az nem érdekelte. Ezt a szivatást két hónapig csinálta, mire közösen megegyeztünk, hogy elfelejtjük egymást.

A kollégák nem szívesen engedtek el, meg én is megkedveltem őket. A mai napig bejárok néha munka után beszélgetni velük, meg hogy lássák van kiút. Azóta nyugis állásom van, 8 órás, 1 műszakos, szivatásmentes, és nem mondják, hogy adjak el napi 100 kiló kenyeret vagy írjak meg 500 oldalt a számítógépen. Megbecsülöm. Hogy visszamennék-e kutasnak? Ha a szükség megint rávinne, akkor lehet, de biztosan nem a kagylós céghez. Undorítónak tartom ahogyan a lehúztak, szivattak, mert mertem tanulni. De már van munkám, és a malacpersely is újra gömbölyű. Hát így ment ez mifelénk.

Mivel nekem is volt szerencsém benzinkutasként dolgozni főállásban, ezért van némi rálátásom, hogy mikor, hogyan próbálják lehúzni az autósokat. Ezeket a sorokat azért vetem papírra, mert a minap olvastam ezt a cikket, melyben arról van szó, hogy a levett, de nem használt töltőpisztoly miatt kiszámlázott a kút 42 Ft-ot a vásárlónak. Nincs új a nap alatt.

A benzinkutas társadalmat 3 táborra lehet osztani: vásárlók, dolgozók, főnökök. Mindegyik próbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy a lehető legjobban jöjjön ki a tankolásból. Elvileg teljesen egyszerű a folyamat, a vásárló behajt, tankol, fizet, esetleg jattol, majd elhajt. Ennél azért kicsit bonyolultabb a helyzet. Én a kagylós cégnél dolgoztam, ami az egyik legzsiványabb és legspúrabb az összes közül. A feljebb említett cikkben olvasható csalás a főnökök lehúzása, ez a tiszta biznisz neki, hiszen nem fogy termék, mégis befolyik X forint. Én is sokat fizettem, amikor a pisztolyokat kellett takarítanom. A pisztoly leemelése következtében 10-150 Ft-nak megfelelő összegről indul a tankolás. Ezt az is megfizeti aki tankol, csak neki nem tűnik fel, mivel meghúzza a töltő kallantyút, a szivattyú 1-2 másodperc késéssel indul, és egyből számol. Hozzátenném, hogy nem minden tankolásnál él ez a játék, csak kb. minden 10. alkalommal.

A főnökök másik nagy csalása a gázolaj - legalábbis nálunk a sok kamion miatt abból fogyott sok. Ha a vásárló tankolt gázolajat, akkor 7%-kal kevesebbett kapott a tankba, mint amennyit kiírt a számláló. Ezt sem veszi észre senki, hiszen szinte mindegy, hogy 35 vagy 39 liter fért bele éppen az átlag 40 literes tankba. A 7%-os bukta bent marad a nagy tartályban. Ezt követően átlag havi kétszer jött a Dres**r W**ne cég autója (akinek a töltőrendszer karbantartása a feladata). A nagy tartályokban van egy ultrahanggal működő szenzor, ez nézi, hogy mennyi van még a tartályban. Na, ezt a szenzort a csávó kiveszi, letolja helyén a csövet, és már szívja is kifele a gázolaj felesleget, a főnökkel meg elosztják. A dolgozók ebből ugyanúgy egy fillért se látnak, ahogy a pisztoly leemeléses 42 forintokból se, viszont ha szóvá teszik a főnöknek, akkor azonnali kirúgás jár érte. 

A dolgozóknak több, viszont kisebb bzinisz lehetőség jut. Egy dolgozó átlag bére 80-90 ezer kitűnő magyar forint, ehhez jön hozzá még a jatt, ami még jattal együtt sem nevezhető soknak egy vidéki kisvárosban. Mindezért kőkemény 12-13 órákat kell dolgozni váltott műszakban. Sőt, ha helyettesíteni kell akkor nem ritka a 24 órás műszak sem. Emellé jön a sorozatos teljesítménykényszer, hogy el kell adni X db pontgyűjtő kártyát, meg shop terméket, meg X liter prémium üzemanyagot naponta. Ha nincs meg a liter, akkor jön a szőnyeg széle a főnök irodájában. Tehát a fizut ki kell egészíteni. Általában a shopban eladott termékeket ha nem muszáj, akkor nem ütik fel, és behozzák a tescoból, ami kis pénznek hangzik, de nem az. Egy redbull pl 5-600 Ft a shopban, a tecsóban meg csak 300 körül. Vagy egy doboz sör szintén 500, és visszahozod 200 Ft-ért. Napi párezer forint ebből összejön. Ezután jön a szélvédőmosóval és olajjal seftelés. Ha kupak recéje törött, akkor tuti, hogy utántöltött a flakon. Egy téli szélvédőmosóért (4L) 4000 Ft-ot kért a cég. Ugyanaz utántöltve kihozható 600 Ft-ból, és nem egyet hanem 3-4 darabot el lehet adni naponta. Olajból 1 liter 10W40 szintén 4 rugó. Mennyi is a hipermarketben most 5 liter noname? 

Nagyjából ezekből lehet gazdálkodni. A régi trükkök már nem élnek. A nagy lóvé a számlázásokban volt. Ha pl te tankoltál 10 rugóért, és nem vitted el a blokkot, akkor kiütötték számlára. Voltak cégek akik mindig leadták a rendelést, hogy miről és mennyiért kell számla, amik után visszajattoltak. Tehát a te tankolásod már ment is valamelyik cég nevére. Ebből neked nem lett károd, viszont a vezetők szemét keményen szúrta, szóval beszűntették. Volt még a pontgyűjtőkártyával való ügyeskedés. Ha pl fizettél, de nem volt kártyád és otthagytad a pontot, akkor a shoposnál tuti volt 2-3 kártya, amire felüthette magának. Ezzel se károsítottak vevőt, de nehogy már jól érezd magad alapon ezért is kirúgás járt. Ami még most is fut, az a kuponos akció. Pl bedobják a postaládákba, hogy ha tankolsz 40 litert és odaadod a kupont, akkor 15 forinttal olcsóbb literenként a nyál. Ezeknek a kuponoknak a fele nem kerül felhasználásra, mert a magyar ember már nem fogékony a reklámokra, meg csak átverést sejt. Tehát tankolsz 40 litert, kifizeted teljes áron, de blokkot nem viszel, elmész. A shopos már fel is üti a kupont, így a különbözet az ő zsebébe vándorol.

Az viszont nagy tévedés hogy a kutasok a gázolaj sejkek. Abszolút nem engedték már nálunk, hogy vegyünk gázolajat a kamionosoktól. Ha kamera látta, akkor kirúgtak érte. Szóval éjszaka sunyiban kellett csapolni, és általában csak magán célra jutott így is, mert egy kamionos se ad sokat. Átlag 250 Ft-ért adják, és 280-ért lehet eladni. Egy 20 literes kannánál ez 600 Ft haszon, és egy kamionos ritkán ad többet. Ennyiért meg nem éri meg buktázni.

Még bónuszként leírom, hogy a prémium üzemanyag tré, a dízelt kivéve. A 95-ös prémium nem tisztít semmit sem, sőt. Ha olyan peched lesz mint nekem, akkor az a ragacsos kulimász, ami van benne tuti, hogy beköpi a gyertyát és majd elkezd rángatni meg kihagyni a motor. Erre mondják a kutasok, hogy az a kulimász az a cucc, amit feloldott a benzin. Nem. A lerakódás koksz, korom, többnyire fekete, nem pedig ragacsos átlátszó takony. A 100-ast meg az vegye, akinek emelt kopressziós motorja van, értsd versenyzők, repülőgépek, sportkocsik, stb. A skoda, meg a suzuki, sőt, még a családi opel sem fog repülni tőle. Ha 95-ös kell bele, akkor azt tegyed. Továbbá ha a kutas lemossa a szélvédődet, akkor illik adni jattot, azért dolgozik. Ha nem akarsz adni, akkor szólj neki, hogy ne mossa le.

Röviden és nagyvonalakban ennyi. Azért azt hozzátenném így a végére - csak ha esetleg idetévedne valami olajsejk, vagy vezérigazgató -, hogy ez mind csak a képzeletem szüleménye. Ha értitek, hogy mondom ;-)

Nem akarod hogy lehúzzanak? Tankolj magadnak, moss ablakot magadnak, minden mást hipermarketben vegyél. Ezt tudom tanácsolni.

Ma azokról az emberekről osztanék meg veletek néhány gondolatot, akik megkeserítik az életeteket a munkahelyeiteken. Elvégre az élet túl egyszerű lenne, ha nyugisan, csicskáztatás nélkül végezhetnéd a munkádat, de nem. Mindig lesz valaki, aki majd beleköp a levesedbe, mert háború dúl minden pozícióért a jelentéktelentől a jelentősekig.

Aki megmondja a frankót:

Ő az a fajta kolléga, aki nem kertel. Szemrebbenés nélkül a képedbe fogja vágni az első napjaid egyikén, hogy utálja a pofádat, vagy a nyakkendődet, esetleg a cipődet, mindegy. Bármit tehetsz, ő mindig talál valami okot arra, hogy utáljon, és ezt érezteti is veled. Ha elsétál mögötted rendszeresen megjegyzi, hogy nem kell itt dolgozni, hogy egy utolsó kis senki vagy és jobb ha meghúzod magad. A durvább változatú a füled hallatára fogja megosztani a többi kollégával, hogy ő mennyire rosszul érzi magát, mert veled kell együtt dolgoznia. Ilyenkor persze mindenki máshoz mézes mázas szavakkal szól, csak hozzád nem. Ha kereskedelemben dolgozol, akkor még a vendégek felé is jelezni fogja, hogy lehetőleg tőled ne kérjenek segítséget, mert egy szánalmas kontár vagy. Nehéz túlélni a mindennapos terrort.

Aki kimondatja veled a frankót:

Ez a kolléga homlokegyenest más, mint az előző. Ő nem mondja a szemedbe, hogy utál, sőt, haverkodik veled, még kávézni és cigizni is hív. A cigiszünet alatt a beszélgetések "véletlenül" rendre ott kötnek ki, hogy ez a cég szar, a főnök egy szemét, vagy valamelyik kolléga mekkora selejt. Ezt úgy adja elő, hogy veled is kimondassa, hogy ez így van. Kvázi beléd beszéli, hogy mit kell gondolnod. Ha nem küldöd el időben a francba, akkor tényleg úgy fogsz gondolkodni mint ahogy azt ő akarja. Innen már egyenes az út a kirúgáshoz.

A nagyhangú:

Tipikus pesszimista, rosszindulatú ember. Ő az, aki a vele egy légtérben dolgozókat rendszeresen hosszú monológokkal terhel arról, hogy a világ szemét, hogy mindenki dögöljön meg, és nincs kegyelem. Szerinte nem lehet elnézni senkinek semmit, mindenkit fel kéne kötni a legkisebb hibáért is. Nagy monológjai közben mindenkit titkon figyel, és beleköt a munkádba igen érdekes módon. Ha elvégeztél egy feladatot jól, akkor ő jön, és nagyhangon kijelenti, hogy te ezt márpedig elcseszted, és egy selejt amit csináltál. Te persze bebizonyítod, hogy ez nem így van, amit ő halkan tudomásul vesz és visszaül a helyére. A sok nagyhangú beugatás azonban idővel tudat alatt azt a képet alakítja ki rólad a kollégákban, hogy valamit mindig elrontasz, és semmit sem vagy képes rendesen megcsinálni, elvégre a Nagyhangú mindig talál a munkádban hibát. Ha tényleg hibázol, akkor pedig fennhangon ismételgeti a többieknek, hogy "ugye megmondtam!"

A passzív:

Ő nem fogad el téged soha. Nem is foglalkozik veled. Segítenie kéne a munkádat, de mivel új vagy, oldd meg magad. Amiért ő nem foglalkozik veled, a munkádat nem tudod elvégezni. Ha segítségét kéred akkor morog és kiabál veled, hogy miért neki kell a zöldfülűt kitanítani. Ha szólsz a főnöknek, akkor azzal fog védekezni, hogy ő megmutatta hogy kell, te nem figyeltél oda eléggé. Ennek következtében ellehetetlenülsz.

A besúgó:

Róla mindenki tudja, hogy vamzer. A jófej kollégák általában már a legelején figyelmeztetnek, hogy vigyázz vele, mert mindent jelent. Ha leejted a ceruzafaragót, akkor ő máris megy be a főnök irodájába, hogy panaszáradatában kifejtse, hogy mennyire szégyen hogy térdig kell járni a grafitban. Az ilyenekből lesz a főnök jobbkeze, többnyire irodavezető, informatikus vagy osztályvezető poziíciót tölt be. Fekete listáját a dolgozókról folyamatosan frissen tartja, és még otthon is arról gondolkodik, hogy ki mit miért tesz, és arra jut, hogy a munkamorált csákányozod, vagy lopsz.

A hátba szúró:

Ő a jófej kollégák közül kerül ki. Fúró mivolta sokáig nem kerül napvilágra aljassága. Jól megvagytok, idővel a bizalmadba is fogadod. Arról fogalmad sincs, hogy minden fontosabb dolgodat nyilván tartja, és ha valamikor ellenfele lennél (pl egy magasabb pozíció betöltésénél) akkor könyörtelenül hátba szúr, és mindent kitálal a felsővezetésnek rólad. Téged nem hogy nem léptetnek elő, de rosszabb esetben még ki is rúgnak. Amikor számon kéred, hogy ezt miért csinálta, azt a jól ismert mondást fogja hangoztatni, hogy "felfelé nyalni kell, lefele meg taposni".

Pályafutásod során valamelyik fúrógéppel biztosan találkozni fogsz. Nehéz őket kikerülni, vagy túlélni. Egyikük néhány hónap elteltével leáll, másik viszont egyre durvább lesz. Sőt, láttam már olyat is, akinek szent célja volt, hogy kirúgasson. Minél több emberrel dolgozol együtt, annál több hasonlóval fogsz találkozni. Helyes megoldást egyikre sem tudok mondani. Ha elengeded a füled melett lehet leszáll rólad, lehet mégjobban rád száll. Ha felveszed a kesztyűt szinte tuti a bukta, mivel ő jobb viszonyban van a főnökkel, mint te újként. Ha behódolsz, elvesztél. Te döntesz.

Egy év az álláspiacon hatalmas rutinnak számít azzal szemben, aki abszolút új. Már tudjuk ennyi idő elteltével az íratlan szabályokat, meg azt hogy milyen állásokra érdemes jelentkezni. Ezekről volna itt pár gondolat, csak hogy megkönnyítsem a kezdő munkanélküliek helyzetét.

Mostanában megint sokat cikkeznek az internetes lapok arról, hogy a munkanélküliség így vagy úgy. Ezeknek a cikkeknek a nagyrésze hatalmas baromság. Ma például arról olvastam, hogy a diplomás munkanélkülieknek is előfordulhat, hogy tartós munkanélküliségük esetén utcát kell söpörniük. Aki akar munkát, az idáig soha nem fog eljutni. A szőrszálhasogató olvasóimnak annyit, hogy tudom, hogy a "munkanélküli" kifejezést felváltotta az "álláskereső" szó. Szerintem a kettő nem ugyanaz, ezért nevezzük csak helyén a dolgokat. 

Felkelek hétfőn korán, elvégre ez a fő álláskereső nap. Hétfőn jelenik meg a legtöbb friss állás az újságokban, interneten, ilyenkor érdemes jelentkezni. Aki szerdán vagy pénteken jelentkezik, annak az önéletrajza már csak a kupac tetején foglal majd helyet. A HR-es picsa is meghallgatott már 40 embert, van is a fejében már 1-1 alkalmas név, szóval a tiéd már nem lesz köztük. Apropó HR-es picsa. Mélységes gyűlölettel tudok mindegyik iránt érezni, akár névtelenül általánosítva is. Kvázi élet-halál urai, rajtuk múlik, hogy a kiválasztott álmaid állása a tiéd lesz-e, közben meg egyáltalán nem titkolják, hogy egy 14 éves intelligenciája elég a munkájukhoz és a léhűtés minden formáját aktívan űzik. A kiválasztás egyébként protekció híján kétféle módon történhet, ami tulajdonképpen egy: pofára és hasraütésszerűen. Ha éppen a te képed ragadt meg a HR-es fejében aznap, akkor van esélyed. Ha másé, akkor neki van. Semmit nem számít az, hogy kinek hány papírja van, vagy hogy hány év a munkaviszonya. Nem érdekel senkit, elvégre ha megfeleltél a kiírásnak, akkor a meghallgatásos mappába tesznek, hanem akkor a kukába. Innentől meg nem hat meg senkit, hogy 10 évvel több a tapasztalatod. Egy állásra 50-100 ember jelentkezik átlagosan.

Az álláskeresésre a legjobb véleményem szerint a helyi napilap. A profession és társai fabatkát sem érnek. Ha megnézzük egy-egy ilyen oldal kínálatát látszik, hogy bőven van állásajánlat, de ennek nem szabad bedőlni. A hirdetők többsége HR-es cég, mert ugye a vállalatok többsége már nem alkalmaz saját HR-est, hanem ha kell munkaerő, akkor kiadja egy ilyen HR cégnek a szempontokkal együtt és majd az közvetít. Na, ezeknél a cégeknél nem tudom kinek van esélye. Nekem még sosem sikerült egynél sem átjutnom a rostán, pedig adtam már elő a laza csávótól a komoly üzletemberig mindent, papírokkal együtt of course. Visszatérve, ha kiválasztjuk, hogy csak magáncégek hirdetései maradjanak - mert ezeknél van esélyed - akkor már mindjárt kisebb az a hatalmas álláspici torta. Mondjuk egy 3 szintes esküvői tortából egy muffin nagyságú valami lett, nagyjából ehhez tudnám hasonlítani. A megmaradt állások javarésze call center, sofőr, hegesztő, meg ilyen nagy király menedzser, ami sosem leszel. Na, ebből lehet válogatni.

Ha szemfüles voltál, és már ideáig eljutottál az egyetem alatt, akkor párhuzamosan megcsináltál egy nehézgép kezelő vagy hegesztő szakvizsgát, esetleg egy teherautó vagy targonca jogosítványt. Ezekkel megdupláztad az esélyeid. A jelentkezéshez letöltesz a netről egy használható önéletrajz mintát. Lehetőleg minél kevesebb dolog szerepeljen rajta, és átlátható legyen. Maximum 2 db előző munkahely. Ha több van akkor a legesélyesebbeket írd be. 1-2 nyelv ismerete sosem át, számítógépes ismereteket is feltétlenül tüntesd fel, és fénykép legyen rajta. Diplomát szigorúan le kell tagadni! Ha nem, akkor a HR-es azt fogja gondolni, hogy minek jelentkezel egy droid állásra, menj és keress magadnak szakmába vágót (ami nincs). Ha nincs HR-es picsa, hanem a főnöknek küldöd el, ő meg nem fog örülni, ha okosabb vagy nála, vagy ő legalábbis ezt hiszi. Igen, a főnökeid többsége egy idióta lesz max egy érettségivel. Ilyen munkák vannak, ezt kapod.

A munkatapasztalat, amit mindenki kér (átlag 3-5 év) egy sarkalatos pontja az álláskeresésnek. Mivel te még új vagy, ezért nem fognak felvenni. Innen jönne az ördögi kör, hogy csak tapasztalattal kapsz munkát, de hogyan legyen tapasztalatod, ha nem kapsz munkát? Egyszerű, hazudj. Szemrebbenés nélkül be kell írni az önéletrajzba, meg be kell mondani a főnöknek, hogy te már 3 évet lehúztál itt vagy ott folyamatosan. Nem fognak utána nézni. Ha a papírok hiányára hivatkoznak, akkor megmondod, hogy nem voltál bejelentve. Ez már ismerős lesz nekik, elvégre ez Magyarország. 

A fizetésigény megjelölése szintén egy vicc. A fizetésed nagyjából 90.000-120.000 ft között képzelhető el, és a 120 már egy nagyon jó állás. Ha azt kérik add meg mennyi fizetést akarsz, akkor mondjuk egy százast írj be. Vagy 110-et mert lehet alkudoznak majd. A cégnek az a jó, ha te minél többet dolgozol minél kevesebb pénzért. Ebből meg lehet élni nagyon szűkösen ha nincsenek költséges szokásaid és otthon laksz, vagy sokan egy albérletben. A megtakarításhoz nagy művésznek kell lenned, de nem lehetetlen. 

A munkához való hozzállásod folyamatosan változni fog. Először is, ne gondold, hogy az első vagy a második vagy a harmadik munkahelyedről mész nyugdíjba. Az első pár munkahelyen csak pár hónapot fogsz eltölteni mire elfogadod a sorsod. Először még lázadsz és felháborodva mész dolgozni minden reggel, hogy egy utolsó kis senki dirigál neked, meg diplomával meg kell fogni a kapanyelet is. Aztán később már csak csöndben lázadsz, néha morgolódsz, a hasonló gondolkodású kollégákkal a nyomorúságról folytattok végeláthatatlan panaszáradatot egymás közt. Utána jön a beletörődés, amikor már elfogadod, hogy nem lesz jobb, és jó esetben a tanulásba forgatod vissza a pénzed és a szabadidőd (nyelvek, szakmunkák). Nagyjából én is itt tartok most. Csak gyanítom, hogy ez után a lazaság és az elfogadás időszaka jön. Ha nem majd javítom. Elismerem, hogy ez elkeserítő. Ha a mai eszemmel lennék 16 éves, akkor bizony nem a neten lógtam volna minden nap suli után, hanem kőkeményen tanultam volna, majd elvégeztem volna egy autószerelőit meg egy esztergályos szakmát. Ment volna a halál egyetemre. El kell fogadni a legtöbb diplomásnak, hogy bizony oltári bukás volt. Persze, még lehet mázlid később és lehet jól jön az a diploma, de amíg raktáros, benzinkutas, pincér, hipermarket eladó, stb munkakörökben dolgozol, addig csak egy rakás kidobott pénz és rengeteg elvesztegetett idő a diplomád.

Még írhatnék a kollégák fúrásának típusairól vagy a munkaügyi központok szélmalomharcáról, de erről majd később. A lényeg, hogy örülj, hogy van munkád, DE (!!!) sose keseredj el, ha elveszíted. Mindig lesz másik ilyen alulfizetett droidmunka, amit megkaphatsz. Törekedj rá, hogy megmaradj a helyeden, de azt ne hagyd, hogy átverjenek, vagy kihasználjanak, mert meg fogják próbálni. Arról ne álmodj, hogy itt lesz előrelépés. Ismertem egy benzinkutas shopost, aki 15 évig volt shopban mire egy kizsigerelt vidéki benzinkútnak a főnöke lehetett.

Farkastörvények vannak, légy te az erősebb kutya! Sok sikert!