7szilva

Az elmúlt hónapok eseményei nem éppen azt a fajta gazdasági fejlődést mutatják, amit beígértek nekünk. A "még egy kicsit ki kell bírni" politika 20 év után már nem hiteles, az emberek feje alól kihúzzák a kispárnát, és még itt a recesszió is. Mi lesz ezután? Na, akkor gondolkodjunk.

Van egyszer egy tetemes államadósságunk, amiről nagyjából annyit tud az utca embere, hogy van, meg hogy sok. Az adósság az adósság, így vissza kell fizetni, még ezt is tudjuk. Na de miből?

Van egyszer ez mellé egy gazdasági növekedésünk, ami nem hogy növekszik, de a világgazdaság szerint még csökkent is a GDP, tehát itt a recesszió. Ha kevesebbet termelünk, az kevesebb munkahelyet is jelent, és akkor nem lesz miből megfizetni a 27 százalékos áfát, meg a sok különadót.

Azt mondják az embereknek, hogy feketézni tilos, sőt, egyenesen bűncselekmény. Hiába kulturális berögződése a magyarnak, hogy nyomjon egy kis fusit hétvégén, meg néha meló után, mert hogy a szociban még szinte elvárás is volt, de ezt most tilos. Az ember már a szomszédnak sem csinálhatja meg a kerítést anélkül, hogy be ne írná az adóbevallásba. Sőt, odáig süllyedtünk, hogy aki szivességet tesz, vagy csak rendes akar lenni, az gyanús. Inkább kifizetjük, de nehogy már nekünk is tenni kelljen egy szivességet visszafelé. 

Addig oké, hogy nem feketézünk, az is oké, hogy mindenki éljen meg a bejelentett főállásából. Na de ha nincs főállás akkor mi van? Fusizni ugye nem lehet, a szociális támogatások - bár nemszűnnek meg - egyre kevesebbet érnek. Igaz, ma már aki véletlenül is segélyre szorul, azt kinézzük a köreinkből, mert élősködő, miért nem dolgozik, meg egyébként is rohadjon meg. Azt nem nézzük, hogy mellette minden nap esetleg állás után rohangál. Vagy tovább megyek, mi van, ha van főállás, de szart sem ér? Esetleg egész nap melózunk, de kerestünk vele hetvenezret. Azzla mi újság van?

De ugorjunk. Azt mondják a tudás az, amit nem vehet el tőlünk senki, így mivel se munka, se fusi, se segély, a magyar elmenne tanulni az iskolába. De nem tud szerencsétlen, mert nem lesz miből, ha bevezetik a tandíjat. Az OKJ meg mint tudjuk szintén csak egy nagyon drága WC papír szép csomagolásban. Ráadásul a diplomát így is dugdosni kell, nehogy valaki még visszakérje az árát. Bár ha nálam jelenne meg egy öltönyös az ajtó előtt, hogy akkor kéri a képzésem költségeit, akkor inkább a diplomámat adnám vissza egy jókora barna macival a közepén, majd vizes strandpapuccsal verném agyon. Tehát tanulni is úri sport lesz lassan, így a szegény ember mit csináljon, ha nem fusizhat, munkája nincs, segély sincs és még tanulni se lehet?

Hát lelép külföldre! Minden valami kis pénzzel és leleményességgel rendelkező magyar szedi a sátorfáját és nyugatra megy. Feltételezem, hogy mostanában a kiutazást szervező cégeknél égnek a vonalak, ugyanis nem igen kapok mostanában tőlük spamet, mert gondolom olyan jól megy nekik, hogy hirdetni se kell. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy több bloggertársam már szervezi a második honfoglalást. Ugyan nincs kolbászból a kerítés kint sem, de legalább a keserves munkának, a rengeteg túlórának és a megfelelő helyezkedésnek köszönhetően még a leadózott fizetés is nagyságrendekkel többet ér, mint az itthoni. Fussa majd albérletre, kocsira, nagyképernyős tévére, meg az ilyen dolgokra, amiktől embernek érzi magát a magyar, mert lehet vagizni az ismerősök előtt. Válság előtt is a legtöbb hitelt kocsira, tévére, meg mobiltelefonra vették fel, majd most fussa erre a külföldi fizuból. Persze amint megneszeli a kormányunk az első lakókocsikonvojt jön a határzár valami nevetséges indokkal, és ha valaki mégis átjutna, azt meg mindenféle milliós értékű büntetésekkel súlytanák, ha vissza merne jönni. Nehogy már jól érezd magad. És ha nincs munka, nincs fusi, nincs segély, se iskola, se külföld, akkor hogyan tovább?

Hát kérem jön a legújabb divat, amit jó európaiakhoz híven mi alkalmazunk 2006 óta, lehet vonulni az utcára. Lehet tüntetni, transzparenseket írni, ülni a parlament előtt, kukát rugdosni, meg ilyenek. És kit fog érdekelni? A páncélozott Audi 8 centis üvegén keresztül nem hallatszik a panasz. Ráadásul akiknek szól a tüntetés, azok maximum a kényelmes nappaliból nézik a hiradóban lefekvés előtt, hogy mit üzen a nép. Aztán gondol róla valamit, majd lefekszik aludni. Fletó is megmondta, hogy tüntessenek, majd elmennek. Viktor se gondolhatja ezt sokkal másképp. És ha nincs munka, se fusi, se iskola, se külföld, se segély, és még a szavunkat is leszarják, akkor hogyan tovább?

Az jön, hogy a nép nem csak a fülkében csinál majd forradalmat. Ugyanis a sarokba szorított állat is támadásra kényszerül. Az ellehetetlenített és leszart ember meg nem tehet mást, mint hogy elkezdi élezni a kaszát, meg felrakja a zsigulira a dögrácsot. A rendőr, a honvéd, meg a kormányőr sem él már olyan jól, mint 10 éve. Ráadásul a nyugdíjukat is elveszik, lehet hogy a feledés homályába veszne az esküje némelyiknek. Mi lesz azzal a kormánnyal, amelyik már a katonáit sem képes kifizetni? Rohannának a politikusok a reptérre, hogy csak úgy hullik ki a zsebükből a sok aranylánc? Na de melyik reptérre amikor mindet eladták?

És mi jönne ezután? Hát semmi. A legyalult nemzetben a szegénység nem csak dühöt képes megformálni, hanem összetartást is. Ha a pénznek nincs értéke, akkor hamar megbecsüljük a szivességeket, és beállunk a sorba. A szegények közül pedig új vezetők emelkednek ki. Lehet, hogy a jövő politikusai most még éppen a polcokat töltik fel a teszkóban, benzint csapolnak, vagy egy építkezésen lapátolják a murvát valahol. Ahhoz, hogy egy nemzet felemelkedjen, a tagjainak le kell számolni a múltjával. De nem a vezetők döntik el, hogy a nép, hogyan tegye ezt, vagy hogyan gondolkodjon. Nekem se mondja meg senki, hogy hogyan gondolkodjak. Vagy mi lesz? Elvisz a gondolatrendőrség?

Persze ez csak fikció, képzelgés, egy vidéki lakatos gondolatai, aki biztos túl sok filmet néz. Ha vitatkoznál, mást jósolsz, vagy szeretnéd, hogy névtelen ripotot készítsünk a lakókocsikonvojodról, vagy a föld alatti alagútásásról, akkor írj nekünk a 7szilva(kukac)gmail.com blogcímünkre!

Nos, nem gondolom, hogy továbbra is bírálnom kéne a kormány intézkedéseit, mert akkor másból sem állna a blog, mint fröcsögésből. A kritika helyett összeszedtünk néhány gondolatot nagyvonalakban, hogy mivel lehetne a magyar emberek életét jobbá tenni, ahelyett, hogy a széllel szemben pisálnánk.

1. SZJA csökkentése:

Mivel a 40 év alattiaknak nagy valószínűséggel nyugdíjuk nem lesz, illetve az egészségügyi ellátás minőségéről sem kell éjszakákba nyúló előadássorozatot tartanom, ezért logikusnak tartanám, hogy legyen kevesebb az SZJA. Egyrészt a munkáltatóknak sem jelenne meg az a kis fehér hab a szájuk szélén ha a bejelentésről lenne szó, másrészt tisztába tennénk végre az egészségügy kérdését. Lehet kevesebb állami intézmény lenne, vagy kevesebb TB által támogatott beavatkozás, de inkább ne legyen valami, mint sem legyen, de tré minőségben. Hangsúlyozom, hogy ez csak ötletelés, nem egy kidolgozásra váró koncepció.

2. Átképzés:

Legyen több átképzés, mint jelenleg. A legtöbb munkanélküli állástalanságának oka, hogy a szakmája elavult. Legyen új szakmája, akár úgy is, hogy utána le kell szerződni néhány hónapra, évre valamelyik céghez. A közmunkával nincs előrébb az ember, az csak egy gyenge pótlék, ami még szar is.

3. A munkahely védelme:

A 7szilva álláspontja szerint az alkalmazottakat védeni kell az ellen, hogy a munkáltató kénye kedve szerint kirúghassa őket egyik napról a másikra. Elvégre sokan dolgoznak úgy nap mint nap, hogy rettegnek attól, hogy 1 baki, és már röpülnek is. Vagy a multik legjellemzőbb megoldása a problémára napjainkban, hogy kirúgják a dolgozót. Jó ez így vajon? Nem mindenki tartalékol százezreket munkanélküli hónapokra, évekre. Ha már a munkáltató csak a kirúgást látja járható útnak, akkor ragadjon a nyakán az a munkás, vagy fizesse meg még pár havi bérét! Elvégre a munkáltató legalább annyira felelős a dolgozó munkavégzéséért, mint maga a dolgozó. 

4. Vasárnap nem dolgozunk:

Egy öreg melóstól hallottam, hogy vasárnap nem szabad dolgozni. A miértre az volt a válasz, hogy a jó Isten egy kicsit komolyabb valaki volt, de még Ő  is megpihent a 7. napon. Tegyünk mi is így. Akinek meg muszáj, annak ne síbolják el az erre a napra járó pótlékot.

5. Szabályozzuk a médiát

Valljuk be, hogy a médiumok többsége közel sem emberközeli. A gazdagokat és a különcöket rakjuk a címlapokra, őket mutogatjuk a tévében. Ugyanakkor nem becsüljük meg a tűzoltót, a rendőrt, a mentőst, az orvost, a tanárt, a köz dolgozóit, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy jobbá tegyék a mi életünket. Nem beszélünk elhivatottságról, rajongásról, arról, hogy valaki azért dolgozik, hogy megvalósítsa önmagát a munkájában, mert mindenki csak a pénzt hajtja. Kvázi mindegy mit csinálsz, csak legyen meg a guba. De lehet, hogy inkább csinálnánk azt, amit szeretünk feleannyiért, mint amit most csinálunk, de herótunk van tőle.

6. Támogatás az autósoknak

Miért ne adhatna állami támogatást az állam annak, aki azért alakíttatná át autóját, hogy gazdaságosabban, tisztábban autózhasson? Legyen szó akár LPG bekötésről, etanol átalakításról, vagy villanyrobogó vásárlásról, amiket azért veszünk, mert drága a benzin/gázolaj. Fontos a környezetvédelem? Itt a lehetőség, lehet támogatni. Vagy hirdessük a telekocsi programot, nem baj ha egy autóban nem csak 1 ember ül. 

7. Élelmiszer adók

Ha a hamburgeradóval meg lehet emelni a nasik árát, akkor az alapvető élelmiszerekét lehetne csökkenteni.

Ma este ennyi jutott eszünkbe. Reméljük, hogy sikerült felkelteni néhány olvasó érdeklődését. Ha kiegészítenétek, vagy lenne új ötletetek, hogyan tehetné az állambácsi élhetőbbé az életünket, akkor küldjétek el nekünk a 7szilva(kukac)gmail.com címre!

Minden reggel elolvasom a híreket az interneten. Ez ugyanolyan, mint az amcsi filmekben mikor mindenki reggelizik, apa meg újságot olvas. Általában nem olvasok politikai híreket, sőt, egyenesen kerülöm őket, ma mégis elolvastam. Hiba volt.

Ma konkrétan ez a diplomás adó ütötte ki a biztosítékot nálam, mert kivételesen engem is érint. Először is, honnan a búbánatos fityfenéből húzzon elő egy diplomás még pénzt? Magyarországon az átlagos kezdőfizetés 80.000-100.000 Ft között van netto. Ebből egyedül megélni sem lehet. Arra elég, hogy a szülők házában a kis pénzből vegetáljon az ember. Fussa borotvahabra, szalámira (az olcsóbbikból), meg néha a szezon elején új cipőre, de arra, hogy még fizessek belőle vissza az államnak egy alapba, amiből elvileg majd az én gyerekemet fogják képezni, na arra nem. Hovatovább, egy diplomásnak általában komoly diákhitele is van. Az csak egy dolog, hogy ötezret kell fizetni egy hónapban, de a kamat meg a háromszorosa annak, amit visszafizetek. Ezt sem tudom fizetni százezerből, és még csak nem is svájci frank, hanem forint. Illetve a bruttó fizetésünknek így is durván a fele az állam zsebében landol. Fizetek - teszem azt - elég sok TB járulékot, amiért kritikán aluli a szolgáltatás. Vegyenek el abból az alapba, kibírom ha még egy órát kell várni a sorban.

De tovább mehetnék, hogy mi van azokkal, akik nem dolgoznak a diplomával megszerzett szakmájukban, mert vagy olyan keveset fizet, hogy az koporsószögre sem elég, vagy mert nem adnak vele munkát? Az is fizessen diplomásadót aki nem találta meg a számítását az életben a nagyrabecsült papírral? 

Sőt, akkor kimondhatjuk, hogy aki tanult, művelt ember, és elért valami fokozatot az fizessen? Még a végén arra gondolnék, hogy ez az ország elbutításának újabb eszköze. Egy kőműves eleve jobban keres, mint egy diplomás. A fiatal meg inkább kerüli az egyetemet, pláne ha még fizetni kell utána. Minek fizessen még azért is? Mellesleg mindenkinek, akinek iskolás gyereke van, igen kemény pénzeket fizet már így is, hogy iskolába tudja járatni a gyerekét. Akkor fizessen még, hogy más gyerekét is ő iskolázza?

A frankhitelesek 180 forintos rögzített árfolyamán (egyösszegű visszafizetés esetén) már nem is tudom, hogy nevessek vagy sírjak. Még ha lenne is valakinek annyi kápéja a kispárnában, hogy visszafizesse a pármilliós lakáshitelét, akkor is azon problémáznak a nagyérdemű (hahaha!) döntéshozók, hogy ki nyelje be az árfolyamkülönbséget. Na ki? Hát a bank, még jó. Nem a bankok ügyeskedésének hála vagyunk eladósodva? Érdekel engem, ha kivonul 20 bank az országból? Hát nagyon nem. Az emberek többsége így is ügyeskedésből él, vagy a munka melletti maszekból, mert máshogy nem lehet életben maradni. A magyar mindig megtalálja azt a bizniszt, amiből megél, nagyon nem tud érdekelni egy-egy bank nyüszítése. Amíg a vezetőik azon problémáztak, hogy melyik szigeten töltsék az év nagyobb részét nyaralás címén, addig én a belemet kidolgozom, hogy fussa kenyérre, és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

Politika? Többre mennénk ha egyáltalán nem is lenne.

Kisember vagy? Kizsákmányolnak? Nem kapsz munkát? Írd meg a történetedet te is a 7szilva(kukac)gmail.com címre!

Régen jelentkeztem már új cikkel, ezért most igyekszem valami komolyat összehozni. Az elmaradás oka, hogy találtam munkát, aminek a részleteiről sokat nem mondanék, az ezzel kapcsolatos érzésekről viszont annál többet.

Először is, a túlélés alapfeltétele, hogy meg kell fogni a kapanyelet. Hiába tanulunk, hiába töltünk be jobbnál jobb pozíciókat, hiába építünk fel életünkben egy általunk elvárt színvonalat, mert ha jön a munkanélküliség, akkor előbb vagy utóbb eljutunk arra szintre, hogy mindegy, csak fizessenek. Én is közel álltam már ehhez, amikor megkérdeztem egy barátomat, hogy nem-e tud valamit. Ekkor ajánlott be lakatosnak. Életemben nem végeztem lakatosmunkát, csak a gépészeti és autószerelői ismeretimre tudtam hagyatkozni, hogy el tudjam látni a feladatomat. A kezdeti nehézségek ellenére kezdek egyre inkább belerázódni, a fizetés alapvetően jó, a főnöknél normálisabbat nem is kívánhatnék, mégis vannak dolgok, amik miatt idegölő az egész.

Alapdiplomával rendelkezem, épp a mesterképzést csinálom levelezőn, voltam sikeres vállakozó, ehhez képest most lakatos vagyok. Ezt nagyon nehéz megemészteni. Pár hónapja még milliókat bíztak rám, művelt ember voltam, sikeres munkáltató, most pedig hajnalban kelek, melós ruha a többségi viselet, és utasításoknak megfelelően vágom a vasat, majd nyakig mocskosan térek haza. Ez még csak a kisebbik gond lenne, hiszen rá lehet fogni az egészre, hogy válság van, most nehéz jobbat kapni, meg csak pár hónapig tart az egész és utána úgyis jön majd valami job, felemelőbb.

Aztán ott van a nyitás a kollégák felé. Akárhogy próbálkozok, nagyon nehéz. Miről beszélgessek velük? Eleve az alapszókincsünk sem ugyanaz. Az "ééé" a "he" a "dik" és az egyéb kötőszavak a cifrábbnál cifrább káromkodásokkal együtt nálam alpári dolog, náluk természetes és megszokott. Nehéz velük szóba elegyednem. Továbbá nekik a meló utáni tevékenység, hogy betépnek, megisznak 6-8 sört, és alvás. Az élethez való hozzáállás pedig, hogy sörre, fűre, cigire jusson, a többi nem számít. Én meg nem ittam egy rendes sört már két éve, mióta lediplomáztam, lassan 5 éve, hogy nem dohányzom, drogot meg életemben ki se próbáltam. Hogyan beszéljek ezekkel az emberekkel az egyetemi dolgokról, a sikereimről, és hogy miért nézek fel a művelt emberekre? Hogyan mondjam el nekik, hogy mit jelent egyetemi polgárnak lenni, vagy hogyan beszélgessek az előző napi berúgásukról? 

Az idegörlő gondolatok ellenszere, ha megpróbál az ember nem gondolkodni. Csak elmegy a munkába minden reggel, zombiként végrehajtja a feladatot, aztán a munka végén hazaballag, majd ahelyett, hogy a saját sorsát siratná inkább álomra hajtja a fejét. Hogy meddig lehet csinálni, azt nem tudom. Talán amíg nem jön egy másik. Lehet, hogy az ember idővel asszimilálódik, és végül maga is melós lesz. Az egyszer biztos, hogy a fehér galléros állások interjúin nem a legjobb ajánlólevél a fekete köröm, és a vastól sebhelyes alkar. 

Egy barátommal beszélgettünk erről. Állítása szerint a legtöbb melós szeretné többre vinni, ahogy én is, csak vállalkozni nem mer, a meló mellett nincs ideje és leginkább energiája tanulni, vagy másba belefogni, a pusztító gondolatok ellen pedig inkább megissza a magáét. A kőműves is azért iszik, hogy elmenjen gyorsan ismét egy nap.

Egy biztos, hogy nem szeretnék beállni ebbe a sorba. Így a kapanyelet csak addig fogjuk, amíg feltétlenül muszáj. Aki meg teheti tanuljon, amíg tud, lehetőleg hiányszakmát. Vagy menjen külföldre, ez most úgyis toplistás.

Megint egyre több helyről hallom, hogy ki kell menni dolgozni külföldre, mert itthon élni nem lehet. Szvsz ez ilyen nyári divat lehet, mert uborkaszezon van. minden állás fel van töltve, tehát nehéz találni, és akkor utolsó megoldás, hogy ki kell menni. Járjuk kicsit körbe a témát.

Pár évvel ezelőtt még én sem tudtam Anglián kívül elképzelni az életem. Sosem éltem ott, csak egyszer mentem még a gimivel tanulmányi kirándulás címén, úgy 8 éve, és akkor nagyon megtetszett. Azóta is olykor felröppen a kósza gondolataim közt, hogy ki kéne menni. De aztán elkezdek beszélgetni a kint élő barátaimmal, és elmegy a kedvem. Szokás mondani, hogy "Amerikában bármi lehetsz, a takarítótól a benzinkutasig". Nincs ez másképp az EU országokban sem, hacsak nem mérnök vagy orvos vagy.

Először is, ki kell jutni. Ez még a legegyszerűbb. Összepakolod a holmid és veszel egy egyutas jegyet Londonba. Aztán leszállsz a repülőről és már nem otthon vagy, hanem egy utolsó suttyó, zöldfülű foreginer (idegen, bevándorló) vagy a többmillió foreginer országában. Az albi szerzést vagy elintézted otthonról és odataxizol, vagy keresel valami olcsó, napidíjas szállást, hogy abi után nézz. Ha van albid, akkor vegyél egy prepaid telefont, hogy legyen angol telszámod. Az NI card, az angol bankszámla ilyenkor még mind csak álom. Vagy megkensz embereket, hogy szerezzenek neked munkát és papírokat (ez az egyszerűbb) vagy te jársz utána (ez a drágább). Ha megvan az első munkád, akkor már lehet tovább gondolni a kintlétet.

Odakint sok ellenséged lesz, mert sok a foreginer. Anglia tele van lengyelekkel, szlovákokkal, indiaikkal, stb. Vegyük azt, hogy a minimálbér kb. 5 font óránként. Ha 5 fontért vállalod a melót, akkor jön majd egy lengyel, aki elvállalja 3 fontért. És a lengyel már valószínűleg régebben van kint, több a tapasztalata, jobban beszéli a nyelvet, és tán még szorgalmasabb is. Továbbá a magyar magyarnak ellensége odakint. Az összetartás igen ritka és nehéz is bekerülni ilyen körökbe. Az albiban a kajádat feleszik, a cuccaidat használják, melókeresésben nem segítenek. 

Milyen munkát kaphatsz? A legalját, amit itthon is, csak valamivel jobb bérért. Lehetsz kukás, mehetsz építkezésre, lehetsz pincér, autómosó, benzinkutas, takarító, raktáros, stb. Ha eltelik 1-2 év, akkor megcsíphetsz talán egy sofőri vagy technikusi állást, ha ügyes vagy, de a többségnek ez is csak álom. 

Hogy látja magát a többség odakint? Lesz lóvéd, oké. Végzed serényen a jól fizető raktárosi munkádat, megveszed a palzmatévét, minden nap sörözöl, eljársz jó helyekre bulizni, kondi, csajok, miegymás. És aztán? Úgy fogsz élni mint egy kollégista, megvan mindened, mégsincs semmid. Ott nem vagy ismerős, minden mindig idegen. Ha perfekt leszel angolból és még egy kis doveri akcentus is rádragad, akkor is csak egy foreginer maradsz. És amikor már unod a kocsimosást, a lengyel dobozos sört, a deszkapadlós albit, a jobbos kormányt, a lengyel csajokat, akkor majd hazajössz. Csinálod majd itthon a raktárosi munkát, negyedannyiért, panelban laksz, suzukival jársz, de itthon vagy. Balkán vagy sem, ez a hazád, itt nőttél fel, itt kiismered magad.

Ha akarsz menj, de én megmondtam.