Az elmúlt hónapok eseményei nem éppen azt a fajta gazdasági fejlődést mutatják, amit beígértek nekünk. A "még egy kicsit ki kell bírni" politika 20 év után már nem hiteles, az emberek feje alól kihúzzák a kispárnát, és még itt a recesszió is. Mi lesz ezután? Na, akkor gondolkodjunk.

Van egyszer egy tetemes államadósságunk, amiről nagyjából annyit tud az utca embere, hogy van, meg hogy sok. Az adósság az adósság, így vissza kell fizetni, még ezt is tudjuk. Na de miből?

Van egyszer ez mellé egy gazdasági növekedésünk, ami nem hogy növekszik, de a világgazdaság szerint még csökkent is a GDP, tehát itt a recesszió. Ha kevesebbet termelünk, az kevesebb munkahelyet is jelent, és akkor nem lesz miből megfizetni a 27 százalékos áfát, meg a sok különadót.

Azt mondják az embereknek, hogy feketézni tilos, sőt, egyenesen bűncselekmény. Hiába kulturális berögződése a magyarnak, hogy nyomjon egy kis fusit hétvégén, meg néha meló után, mert hogy a szociban még szinte elvárás is volt, de ezt most tilos. Az ember már a szomszédnak sem csinálhatja meg a kerítést anélkül, hogy be ne írná az adóbevallásba. Sőt, odáig süllyedtünk, hogy aki szivességet tesz, vagy csak rendes akar lenni, az gyanús. Inkább kifizetjük, de nehogy már nekünk is tenni kelljen egy szivességet visszafelé. 

Addig oké, hogy nem feketézünk, az is oké, hogy mindenki éljen meg a bejelentett főállásából. Na de ha nincs főállás akkor mi van? Fusizni ugye nem lehet, a szociális támogatások - bár nemszűnnek meg - egyre kevesebbet érnek. Igaz, ma már aki véletlenül is segélyre szorul, azt kinézzük a köreinkből, mert élősködő, miért nem dolgozik, meg egyébként is rohadjon meg. Azt nem nézzük, hogy mellette minden nap esetleg állás után rohangál. Vagy tovább megyek, mi van, ha van főállás, de szart sem ér? Esetleg egész nap melózunk, de kerestünk vele hetvenezret. Azzla mi újság van?

De ugorjunk. Azt mondják a tudás az, amit nem vehet el tőlünk senki, így mivel se munka, se fusi, se segély, a magyar elmenne tanulni az iskolába. De nem tud szerencsétlen, mert nem lesz miből, ha bevezetik a tandíjat. Az OKJ meg mint tudjuk szintén csak egy nagyon drága WC papír szép csomagolásban. Ráadásul a diplomát így is dugdosni kell, nehogy valaki még visszakérje az árát. Bár ha nálam jelenne meg egy öltönyös az ajtó előtt, hogy akkor kéri a képzésem költségeit, akkor inkább a diplomámat adnám vissza egy jókora barna macival a közepén, majd vizes strandpapuccsal verném agyon. Tehát tanulni is úri sport lesz lassan, így a szegény ember mit csináljon, ha nem fusizhat, munkája nincs, segély sincs és még tanulni se lehet?

Hát lelép külföldre! Minden valami kis pénzzel és leleményességgel rendelkező magyar szedi a sátorfáját és nyugatra megy. Feltételezem, hogy mostanában a kiutazást szervező cégeknél égnek a vonalak, ugyanis nem igen kapok mostanában tőlük spamet, mert gondolom olyan jól megy nekik, hogy hirdetni se kell. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy több bloggertársam már szervezi a második honfoglalást. Ugyan nincs kolbászból a kerítés kint sem, de legalább a keserves munkának, a rengeteg túlórának és a megfelelő helyezkedésnek köszönhetően még a leadózott fizetés is nagyságrendekkel többet ér, mint az itthoni. Fussa majd albérletre, kocsira, nagyképernyős tévére, meg az ilyen dolgokra, amiktől embernek érzi magát a magyar, mert lehet vagizni az ismerősök előtt. Válság előtt is a legtöbb hitelt kocsira, tévére, meg mobiltelefonra vették fel, majd most fussa erre a külföldi fizuból. Persze amint megneszeli a kormányunk az első lakókocsikonvojt jön a határzár valami nevetséges indokkal, és ha valaki mégis átjutna, azt meg mindenféle milliós értékű büntetésekkel súlytanák, ha vissza merne jönni. Nehogy már jól érezd magad. És ha nincs munka, nincs fusi, nincs segély, se iskola, se külföld, akkor hogyan tovább?

Hát kérem jön a legújabb divat, amit jó európaiakhoz híven mi alkalmazunk 2006 óta, lehet vonulni az utcára. Lehet tüntetni, transzparenseket írni, ülni a parlament előtt, kukát rugdosni, meg ilyenek. És kit fog érdekelni? A páncélozott Audi 8 centis üvegén keresztül nem hallatszik a panasz. Ráadásul akiknek szól a tüntetés, azok maximum a kényelmes nappaliból nézik a hiradóban lefekvés előtt, hogy mit üzen a nép. Aztán gondol róla valamit, majd lefekszik aludni. Fletó is megmondta, hogy tüntessenek, majd elmennek. Viktor se gondolhatja ezt sokkal másképp. És ha nincs munka, se fusi, se iskola, se külföld, se segély, és még a szavunkat is leszarják, akkor hogyan tovább?

Az jön, hogy a nép nem csak a fülkében csinál majd forradalmat. Ugyanis a sarokba szorított állat is támadásra kényszerül. Az ellehetetlenített és leszart ember meg nem tehet mást, mint hogy elkezdi élezni a kaszát, meg felrakja a zsigulira a dögrácsot. A rendőr, a honvéd, meg a kormányőr sem él már olyan jól, mint 10 éve. Ráadásul a nyugdíjukat is elveszik, lehet hogy a feledés homályába veszne az esküje némelyiknek. Mi lesz azzal a kormánnyal, amelyik már a katonáit sem képes kifizetni? Rohannának a politikusok a reptérre, hogy csak úgy hullik ki a zsebükből a sok aranylánc? Na de melyik reptérre amikor mindet eladták?

És mi jönne ezután? Hát semmi. A legyalult nemzetben a szegénység nem csak dühöt képes megformálni, hanem összetartást is. Ha a pénznek nincs értéke, akkor hamar megbecsüljük a szivességeket, és beállunk a sorba. A szegények közül pedig új vezetők emelkednek ki. Lehet, hogy a jövő politikusai most még éppen a polcokat töltik fel a teszkóban, benzint csapolnak, vagy egy építkezésen lapátolják a murvát valahol. Ahhoz, hogy egy nemzet felemelkedjen, a tagjainak le kell számolni a múltjával. De nem a vezetők döntik el, hogy a nép, hogyan tegye ezt, vagy hogyan gondolkodjon. Nekem se mondja meg senki, hogy hogyan gondolkodjak. Vagy mi lesz? Elvisz a gondolatrendőrség?

 

Persze ez csak fikció, képzelgés, egy vidéki lakatos gondolatai, aki biztos túl sok filmet néz. Ha vitatkoznál, mást jósolsz, vagy szeretnéd, hogy névtelen ripotot készítsünk a lakókocsikonvojodról, vagy a föld alatti alagútásásról, akkor írj nekünk a 7szilva(kukac)gmail.com blogcímünkre!