Nagyon örülünk, hogy többnyire színvonalas, kulturáltan megfogalmazott kommentek érkeznek a 7szilva cikkekhez. Az újságíráshoz hozzátartozik, hogy mindenről születik vélemény, és minden véleményhez tartozik egy ellenvélemény is. Ebből kifolyólag most is egy kommentet szeretnénk kiemelni a Reflektálás: Apa mosdik anya főz? cikkünkből, melyet zellerlevél fogalmazott meg. Íme:
Kedves Gyepmester, hiába beszélsz. Akinek a fejébe beleverték, hogy az átlag férfi lusta, léhűtő, nem segít a háztartásban, viszont mind a gyerekét, mind a feleségét terrorizálja, azt semmivel sem fogod meggyőzni, még azzal sem, ha a környezetében egyetlen családverő, gyerekeit, feleségét elhanyagoló férfi sincs. Hivatkoznak nem létező felmérésekre, amiknek vagy nem tudnak forrását megjelölni, vagy amit valamilyen végletesen elfogult nőszervezet végzett és publikált.
A férfiak többsége legalább annyit vállal a család érdekében, mint a nők. Valószínűleg a férfiak között pont annyi a léhűtők aránya, mint a nők között, a lustaság sem nemfüggő.
Az internetet aktívan használó kismamák körében szerintem jóval hangsúlyosabb az az évek óta erősődö jelenség, hogy a feleség otthon van (1-2 gyerekkel, nem nyolccal, és háztáji gazdaság nélkül), mégsem látja el a háztartást, mert a “gyereknevelés teljesen lefoglalja”. Ilyen családokban a munkából hazatérő férj azonnal belekerül a második műszakba, szembesül az elvárásokkal, a gyereknevelés “feladatába” teljesen belefáradt feleség éppen úgy terrorizálja a férfit, mint régen a hatalmaskodó férfiak a nőket, maximum nem tettlegességgel, hanem verbálisan, amiben a nők évezredek óta nagymesterek.
Ez éppen úgy létező jelenség, mint a söröző, lábát lógató férfi, aki elvárja, hogy a családja lábujjhegyen járjon, ha ő nekiáll meccset nézni. Csak éppen egy szót sem szólunk róla, mert a férfiak nem panaszkodnak internetes fórumon (és nem azért, mert éppen mosogatnak), mert nekik a neveltetésük nem nagyon engedi meg, hogy a lelki problémáikat kimutassák, ráadásul a nők egyre kevésbé toleránsak a panaszkodó férfiakkal szemben, a panaszkodást a nők előjogának tekintik. Az erőszakos nőszervezetekkel szembeszállni nem nagyon érdemes, a hangjuk nagy, a munkájuk többnyire kimerül abban, hogy a nőket oltogatják a férfiak ellen. (Tisztelet a kivételnek.)
Tudomásul kéne venni végre, hogy egymásra vagyunk utalva, mi nők a férjeinkre, a férjeink pedig ránk. Nem ellenfelek vagyunk, hanem közös feladataink vannak. és majdnem teljesen mellékes, hogy a családi megegyezés az, hogy a hathónapos gyerek mellől a feleség visszamegy dolgozni, és a keveset kereső férj marad otthon a gyerekkel, vagy a nő az öt gyerek mellett hetven tyúkot tart, vagy éppen a nő a gyerekkkel való törődésen kívül semmit sem csinál, ha az a család minden tagjának a megelégedésére szolgál. Ha ez így van, akkor viszont nincs értelme a nyafogásnak, mindenki élje azt az életet, amire lehetősége van, és próbálja meg jól érezni magát benne.
Igen, tudom, most jön, hogy de ezt senki sem választotta. A földön létezett civilizációk közül egy sem volt olyan, ahol a többség munka, aggódás, környezeti kényszerek nélkül tudott volna élni. Nem is lesz ilyen soha. Aki erre vár, az mindig boldogtalan lesz, és panaszkodni fog.
Mo-on évtizedek óta olyan családtámogatási rendszer van érvényben, ami valóban segíti a családokat, sokkal jobban, mint bármikor az elmúlt pár ezer évben. Ja, hogy van pár állam, ahol bizonyos tényezők innen nézve kedvezőbbek? Igen, van. De nem kéne kiragadni őket példaként a többi tényező közül. Magyarul: nincs arra lehetőség, hogy a különböző társadalmi berendezkedések egy-egy kedvező elemét megkapjuk, de a hátrányát elkerülhessük. (Arról már ne is beszéljünk, hogy minden gondolkodó ember számára nyilvánvaló már évtizedek óta, hogy a nyugatinak nevezett jóléti társadalom úgy, ahogy van fenntarthatatlan hosszú távon.)
Talán érdemes számbavenni, hogy mi az, amivel rendelkezünk, és annak naponta hangot adni, szemben azokkal, ami nincs meg, és aminek annyira sokszor adunk hangot. Talán a többségünk rájöhet, hogy mennyivel könnyebb, kényelmesebb élete van, mint az őseinek. Ha megtanuljuk értékelni, amink van, akkor nem lesz arra szükség, hogy bármilyen összehasonlítást tegyünk úgy általában arról, hogy ki a lustább, léhűtőbb, felelőtlenebb.
Ajánlott olvasmány:
http://www.mentsukmegaferfiakat.hu/
Véleményed van? Vitatkoznál? Írd meg nekünk blogcímünkre, a 7szilva@gmail.com címre, és mi válaszolunk!
Utolsó kommentek