7szilva

Holnap kerülnek kiírásra az egyetemi ponthatárok. Azt gondolnánk, hogy a felvételizők többsége tudja mit választ, hogy már régen megálmodta, hogy ő közgazdász, jogász, tanár, mérnök lesz, pedig nem tudják. A többség nagyjából kiszámolta, hogy ha matekból nem lesz olyan szigorú Erzsi néni, meg töriből is jót húz, akkor nagyjából milyen érettségi eredményei lesznek, aztán felcsapta az egyetemi tájékoztatót, és rábökött valamelyik népszerű szakra, miközben gőze nincs, hogy ott majd mit fog tanulni, meg azzal a szakmával hová tud elhelyezkedni.

Mivel én sem tudok személyre szabott tanácsokat adni, ezért csak általánosságban szólnék néhány szót az egyetemekről. Először is, az egyetemnek az jó, ha te oda jársz, mivel fejpénzt kap utánad, nem is keveset, így nem érdeke az, hogy kirúgjon onnan, bármennyire is dolgozol rajta. A tanárokra a leginkább igaz, hogy mindegyik a saját óráját fontosnak tartja. Hiszen ha már eljutott odáig, hogy egyetemen taníthat, akkor órási pofon neki, amikor felismeri, hogy az ő mondanivalója a kutyát nem érdekli. Ezért katalógust (névsort) irat minden órán, és ha 2-3-4 alkalommal hiányoztál nem vizsgázhatsz. Ergo be kell járni, de ne rohanjunk ennyire előre. 

Miután felvettek jelentkezel gólyatáborba, mert jó lenne ha ismernél valakit az új iskoládban, az új városodban. Itt majd pár napig keményen vedelsz, megtudod mi az a reggeli torna, a sörivó verseny, és a csapatszellem. Utána megkezdődik a tanév, beköltözöl a koleszba, felveszed a diákhitelt, bejárogatsz az óráidra, és úgy versz el a 4 év alatt egy vagon pénzt, hogy észre sem veszed, és azt sem tudod mire. És mi jön azután?

Kikerülsz az egyetemről, kezedben valószínűleg egy olyan szakmával, ami még 10000 ember kezében is ott van és munkát keres, lesz egy másfél milliós adósságod a diákhitel miatt, plusz az addigi egyetemi cimboráid 99%-ka felszvódik. Hogy ne ess pofára az új szakmáddal, adok néhány tanácsot.

Az egyetem alatt rengeteg szabadidővel rendelkezel, amit jobbára sörözésre, netezésre, új fajta hobbikra fordítasz. De emellett simán letehetsz még 2-3 szakmát amivel biztosan kapsz majd állást. Tény, hogy nem egy nívós pl jogász diploma, de ezzel lesz munkád, azzal nem. Beiratkozhatsz olyan hasznos képzésekre, mint:

- targonca vezetői engedély

- ív- láng- CO- AWI- minősített hegesztő

- CNC maró gépkezelő

- CNC forgácsoló

- C, D, E kategóriás jogosítványok

- autószerelő

- villanyszerelő

- masszőr

- felszolgáló

- tanulj meg 1-2 nyelvet perfekt, az angol mellé

Ezekkel lehet keresni, nem is rosszul. Például egy CNC marós nettó 150.000 Ft-tól fölfelé keres, ami nem is rossz kezdőfizetés. A nyelveket pedig azért írtam, mert tapasztalatom szerint a tárgyalóképes angol az már alap mindenhol. Tehát ha hívnak külföldről akkor neked fel kell venned a telefont és aktívan tolnod bele az okosságot angolul akadozás nélkül. Meg ugye a szakmai részét is vágni kell, ezt önszorgalomból megtanulod. Az senkit nem érdekel hogy milyen nyelvvizsgád van. Az az érdekes, hogy mennyire kened vágod a nyelvet amikor ott van előtted a szituáció.

Vannak szerencsés emberek minden évfolyamban, akik apuci vállalkozását veszik majd át a szakmával, vagy már le van zsírozva a helyük, nem nekik szól ez a cikk. Akik viszont egy gatyával indulnak neki az életnek, azoknak jó ha van a kezében más papír is. Mert nem az a lényeg, hogy diplomád van, mert az ma már mindenkinek van, hanem hogy hány szakmához értesz. 

Most, hogy jól elvettem mindenki kedvét az egyetemtől, azért elmondanám, hogy ne hagyja ott senki. Nem olyan rossz dolog az ha az embernek diplomája van. Sok embert megismer, sokkal szélesebb skálán vizsgálja a világot, kvázi művelt ember is lehet, de megélni is meg kell majd valamiből. Jómagam is jelentkeztem egyetemre, levelezőre, mert hátha ki lehet még hozni valamit ebből is, de eddig egy percet se tudtam dolgozni a szakmámban.

Sok sikert mindenkinek!

Ahogy telik az idő, egyre inkább csak azt látni, hogy nem haladunk előre. Keresi az ember a helyét a nagy világban, és mindenhol azt mondja, hogy senkinek nem kell. Valóban vannak kilátásaink?

Mindenki úgy helyezkedik ahogy tud. A legtöbben elmennek pincérnek, vagy újabban egyre népszerűbb a biztosítási ügynök szakma megint. Na, velük tele van a hócipőm. Kicsalnák az utolsó forintokat is a kisemberektől, miközben elhúzzák a mézes madzagot az orruk előtt, hogy ezáltal jobb nyugdíj vagy szebb ház vár rájuk. De a többség még mindig keresi a helyét. A vezetőségünk szándékos elbutítása visszafelé sül el, mert a többség öntudatra ébred. Nem robotok vagyunk, sem rabszolgák. Azért tanultunk, hogy jó életünk legyen. Nyilván nem lehet mindenkiből harmincas befutott vállalkozó, aki csak a pénzt beszedni jár, de azért egy közepes lakásra, vagy kis házra, két felnőtt két gyerek közepes minőségű életére futnia kéne. De nem futja.

Még megy a porhintés a tévéből, hogy a közmunka majd kihúzza az országort a szarból. Ezt halljuk és tényleg ne rágjunk be? Elküldenek majd utcát seperni meg víztározót építeni a világ végére éhbérért. Fogjuk be a pofánkat, mert ez a minimum, mert a kormány szerint a magyar csak lét hűt naphosszat otthon. Mert mi csak nem akarunk elmenni dolgozni, pedig ott a számtalan munkalehetőség az orrunk előtt - mondják. Ha nem mentünk el hatvanért dolgozni, akkor majd most elküldenek ötvenért. 

A legdurvább az eladói szakma. A fél ország átképezte magát eladóvá, vagy aki még nem, az árufeltöltőként nyomja az ipart. És még olyannal is találkoztam aki annyira fanatikus, hogy már-már királynak tartja magát, hogy ő eladó lett. És hogy ő jól keres, mert megkapja a havi 90-et meg még egy tízest zsebbe. Sőt, azt illető még azt is hozzátette, hogy ez egy biztos szakma az életben, főleg mert vagy 7 féle eladói végzettsége van. Mondjuk eladni azt nem tudott, mert a vevő iránti alázat az nem volt meg benne. Elkezdte ő is az egyetemet, tanár akart lenni, de minek legyen? Inkább elment először kocsmába csaposnak, aztán eladónak. Már a cigit is úgy gyújtotta mint egy úr, hogy meggyújtja az irodában, átsétál vele a bolton, majd mire kiért még két slukk és elnyomja. 

Pár napja egy ismerősömmel beszélgettem, aki megkereste a 250-et is, mint műszerész. Aztán leépítették, mert válság van ugye. Most már a 6+2 is jó lenne neki, de nem veszik fel sehová. Mondtam neki beszélgessünk róla kicsit, hogy megy az állásinterjúkra. Aztmondja ott minden oké, de hogy 140 alatt nem áll neki dolgozni. Itt a hiba - mondtam neki - 140 az sok. Ezen teljesen elhült, hogy hogyan állíthatok ilyet, mikor ő volt hogy a dupláját is megkereste. Hát igen, elmúlt. A legtöbb gyártósori droid max 120-ért nyomja, és akkor ha már ennyit keres akkor valami nagy király az üzemben.

Sebaj, lassan fizetünk, hogy dolgozhassunk.

Magyarországon leginkább három féle munkahelyen lehet elhelyezkedni, úgy mint multinál, közszférában, vagy vállalkozók cégeinél. A közszféra nem fizet jól, a multi kizsigerel. Vajon jobb-e a vállakozó keze alatt dolgozni? Nem biztos.

A vállalkozó azért indít/vezet céget, mert pénzt akar keresni. Ez az első és legfontosabb szempont neki. Ha valamire áldozni kell, akkor az olyan neki mint ha a fogát húznák. Ha egy forintot is lehet keresni valamin, akkor ő azt ki is használja. Ebből kell kiindulni.

A többség a munka törvénykönyvét nem is nagyon ismeri, de ha mégis, akkor egy fakultatívan betartható, kvázi iránymutatásnak tartja. A dolgozónak jogai? Ugyan már! A szabadságokat a tudtod nélkül kiadogatja, a bércetlid pedig csúszik néhány hónapot, nem számít. Jelenléti ívet is akkor írsz ha szól, hogy munkaügyi ellenőr várható. A fizetés az a kötelező minimum. Ha bejelent csak minimálbérre, meg még zsebbe kapsz egy kicsit, ha rendesen termeled a pénzt. Ez max egy százas összesen. A munkaidő, mint a árgógumi, nyúlik, 1-2 órát minimum naponta. Rendkívüli napokon (pl. leltár, takarítás, stb) akár plusz egy műszak. Túlórapénz az nincs, hová gondolsz? Ennyi szerinte elvárható, legyél hálás, hogy ad neked munkát. Nyelvi pótlék sincs, hiszen elvárás, hogy még a gépkezelő is legalább angolul beszéljen. Ha meg 2-3 nyelvet beszélsz, akkor meg túl okos vagy. Vagy eltitkolod, vagy repülsz. Betegszabadság sincs. Ha kiesel, más nem tudja a munkádat megcsinálni, leáll a temelés, szóval lehetsz beteg, de a munkába járás kötelező. Ha mégse jössz akkor is szabadságként adja ki. Nehogy el tudj menni nyaralni. Ebédidő fél óra, de lehetőleg 10 perc alatt ebédelj meg, mert a munka nem várhat. A bejárásodhoz nem járul hozzá. Te akarsz nála dolgozni, oldd meg.

A többségük el van szállva magától. Ugye ő a valaki, mert ő termeli a pénzt. Illetve a melós termeli, aki kvázi az övé, tehát ő termeli. A vállalkozó mindennek tudója, neked, a melósnak nem lehet igazad. Ha mégis, akkor is csak azért, mert ő azt már hamarabb kitalálta. Audi A6/ C osztályos merci/ ötös bömös a minimum. Mindig megteszi a szokásos körét a telepei között, beszedi a pénzt, és megtartja a kötelező lecseszést. Szerinte a szigor inspirálóan hat. Így is alig termelnek a melósok, mi lenne, ha még ő is engedékeny lenne. Emberség az nincs. Ha beteg a gyereked, ha fáj a fogad, ha elüt az autó, ha temetést kell intézni az a te bajod. Oldd meg magad, munkaidő után. A rendesebbje ad egy napot rá, de ezt is csak max 1 évben egyszer. 

Ha összerúgod vele a port és kilépsz, akkor hajlamos az összes bajának okozójaként számon tartani. Azért nem ment a termelés, mert te hátráltattad. A fanatikusabbja elintézi, hogy a szakmában ne kaphass többet munkát, vagy még telefonon zaklat pár hétig, hogy a kilépésed után keletkező problémákat is rádolvassa. Ha betörés történt, az is a te hibád, biztosan te csináltad. Az adatvédelmi törvényt még távolról sem ismeri. A lakcímedet, telefonszámodat zokszó nélkül kiadja másoknak, ha az ő érdeke úgy kívánja. Némelyek a zsarolástól, fenyegetőzésektől és rágalmazástól sem riad vissza. Azt hiszi, ő akkora király, hogy a rendőrség is bemondásra fog neki elsőre ugrani. Pedig a rendőröknek ő is ugyanolyan senki, mint bárki más. 

Aki hosszú távon megmarad egy vállalkozónál, annak vagy kiváltságai vannak, vagy csak pár év van a nyugdíjig, vagy a főnöke nem a fentiekbe tartozik. Mert rendes vállalkozó is van, ezerből egy. Na, ez most nem róluk szólt. 

Összegyűjtöttem néhány gyöngyszemet a HR-es trollok leginkább bicskanyitogató szövegei, visszajelzései, tettei közül, csak így, kívülállóként. Képzelem mi mehet az irodájukban.

1. Ami leginkább a szeneslapát használatára buzdít, amikor beadod a pályázatod, és nem szólnak vissza. Abszolút nem. Az önéletrajzod meg a személyes adataiddal ott kering valahol az éterben.

2. Amikor 2 hónap elteltével jön egy e-mail, hogy mennyire sajnálják, hogy nem vesznek fel.

3. "Nem vagyunk biztosak abban, hogy Ön tudna főnökök közt dolgozni"

4. "Úgy gondolja, hogy képes lenne felelős beosztásban, gyártósori operátorként dolgozni?"

5. "Mutassa be önmagát röviden."

6. "Addig én adok egy ilyen tesztet."

7. "Mi ennyi fizetést nem szeretnénk adni." (100.000 forintnál)

8. "Tudja Ön mit jelent három műszakban dolgozni?" (Mint ha ő tudná...)

9. "Diplomásként miért nem keres másik állást?"

10. "Az, hogy Ön nem felet meg, az nem az Ön személyiségének deformációja." 

Gondolom nem én vagyok az első aki ilyenekkel találkozott.

 a kép illusztráció

Régóta nem voltam már az Öregnél, két hét is eltelt azóta, hogy utoljára láttam. Most is csak későn megyek. Fél hatkor leteszem a lantot a taposómalomban, a jobbra vezető hazaút helyett balra tekerem a kormányt. Szép is ez a kertváros, persze csak ha süt a nap. Most takony idő van, zuhog az eső, be van borulva. Reggel még meleg volt mikor elindultam a munkába, de a rövidnadrág és póló hiányos viselet ilyen időben. Megérkezem, sietve futok be a kapun az eső elől menedéket adó tornác alá. Az Öreg sziluettje kirajzolódik a félhomályban, ahogy görnyedten söpri a vizet a betonról. Zömök testén látszik, hogy az autószerelői és karbantartói munkakörökben leszolgált 50 év bizony nyomot hagyott az egészségén.

Mikor meglát mosolyogva köszön, hogy megint erre járok. Menjünk be egy kólára, invitál. Itt alkohol nincs, megmondta a főorvos a Hunyadiba’ hogy ha inna, már nem élne, szóval se cigi, se alkohol. Kólából is csak cukormentes, ma reggel is nyolcas volt a cukra, ezzel meg nem lehet játszani. Kérdi, mi újság van, hogy zajlik-e az élet a munkahelyen? Jó hírekkel sajnos nem tudok szolgálni, havi 90-ért taposok egy bútorboltban nem bejelentve. De ebből még lejön a bejárásom, az havi 30, meg az ennivaló, az még napi 500. Tehát kb. 45-ért dolgozok egy hónapban. Minden hétköznap 8 és fél órát, meg még szombaton 4-et csak úgy swarzba’. Látom az Öregen, hogy felháborodik, átkozza ezt a világot, és áldást ad, hogy neki nem kell ilyen körülmények közt dolgoznia. Elmeséli, hogy anno TMK-s volt, a cég a bejárást nem fizette, de amikor vett egy motort azt kifizették neki. Meg építettek gőzfürdőt és a vendégek szállásán laktak úgy éltek mint a vendégek, plusz a fizu. Így ment ez akkor. Sok szakmát itt tanult meg, csatornázni, villanyt szerelni, falat húzni, tetőt fedni, hegeszteni. Ma már a fiatalokat semmi sem érdekli – mondja. Büszkén mesél a műhelyéről, mutatja micsoda kincsei vannak. Másnak ócskaság, aki ért hozzá annak kincs, vagyonokért megszerezhető ritkaságok. De a fiatalokat már ez sem érdekli, pedig hánynak felajánlotta, hogy itt a műhely, használni lehet mindent, boldogan odaadja, de nem jön senki, csak én. Örül nekem, csak már ő is 70 éves, nem tud mindent megtanítani. Már nem megy – ismételgeti sokszor. Ilyenkor mindig nosztalgiázni kezd, az mindig feldobja, hogy hány autót meg motortankot fújt le. Hogy még keverte az aranyport a festékbe, hogy metál színű legyen. Vagy mikor elment az ismert festőművészhez, hogy tanítsa őt meg csíkot húzni, mert a sok motortank kopár csík nélkül, de neki mindig hullámos lesz a csík. Vagy amikor borzszőrből készült ecsetért ment, mert nem voltak még olyan polírozó eszközök, mint ma. Meg a festés, az is szakma volt még akkor – mondja. Gumihengerrel húztuk a mintát a falra, és vigyázni kellett, hogy szög egyenes legyen a minta. És enyves falra csak enyvvel lehetett festeni, mészre meg mésszel. Nem voltak olyan kétkomponensű festékek, mint most. Ma már vicc festeni.

Meg a vízvezeték szerelők, azok volt a királyok! Tükörrel kellett hegeszteni a falnál a vízcsövet, aztán menetet vágni, faggyúval bekenni. De meg is fizették! Jó nem úgy éltek mint a királyok, de a családot azt bőven el lehetett tartani. Ma már miből? Havi negyvenötből? Ugyan már! Szarjankó az összes! Miért nem mész el a szivattyúgyárba? Ott a havi 120 megvan. Meg hoznak-visznek, plusz ennivalót is adnak, és munkaruhát is. Nem kell a drága kocsit koptatni meg tankolni saját pénzen. Itt vidéken a busz meg tudod, hogy zsákutca. Egyszer lekésed, vagy nem jön, meg helyhez és időhöz vagy kötve, és nem sokkal olcsóbb mint a kocsi. Akkor meg már inkább. Itt van nekem is az öreg Skoda, látod. Pedig ingyen utazok a buszon, de annyira ritkán megyek, hogy akkor már inkább kényelmesen, kis pénzt rááldozva. Ráadásul 4 óra után már csak óránként két körjárat van. Ha lekésném 1 órát állhatnék az esőben, hóban, fagyban. Így is minden nap ajándék, nem kísértjük már a sorsot.

Hát így vagyunk mi, az én öreg barátommal. Ilyen beszélgetések alkalmával én is azt kívánom, hogy bár olyan világban élhettem volna, mint ő. Hogy a minőségi munka, a hozzáértés az ér valamit, és abból meg lehet élni. Sőt, most már inkább azt mondom, hálát adok az Istennek, hogy neki nem kell a mi világunkban boldogulnia, mert lehet beleroppanna. Mikor lesz már vége ennek? Mikor kaphatok végre egy olyan állást, ahol megbecsülnek? Hiába a 3-4 szakma kitűnő ismerete.

Másnap felmondtam. A főnökkel közöltem, hogy próbaidő alatt felmondok.

A főnök válasza: „akkor bekaphatod a faszomat”

Válaszom: „Te is az enyémet”

Így mutatunk egy ismerős középső ujjat mi, mert nem tűrünk el mindent!